HÖLGYEK ÖRÖME
A regény egy párizsi nagyáruház, a Hölgyek Öröme mindennapjait mutatja be, s
ezen keresztül azt a folyamatot, ahogy az újfajta, imperialista módon
gátlástalan kereskedelem kiszorítja az elavult, régi patriarchálist. A fiatal és
jóképű Octave Mouret korán felismeri a nagy lehetőségeket, és bőkezű
asszonymecénások segítségével valósítja meg merész tervét: a hatalmas, elegáns
áruház létrehozását. A gazdag választékkal, olcsó árakkal, ötletes és költséges
reklámhadjárattal a régi kiskereskedők képtelenek lépést tartani. Végső és
tragikus pusztulásukat a régihez való csökönyös ragaszkodásuk sietteti. Denise,
a regény hősnője, egy vidéki kisvárosból érkezik Párizsba. Őt is elkápráztatja a
Hölgyek Öröme nagystílűsége, amelynek rövidesen alkalmazottja lesz. Testi-lelki
erejét nem törik meg az első idők megaláztatásai, a kíméletlen bánásmód, az
embertelen munka. Felemelkedését nem szerencséjének, hanem okos józanságának,
szemérmes tartózkodásának köszönheti. Mouret szenvedélye egyre hevesebb iránta,
s ezt soha nem a maga céljaira használja. A férfi végül meghódol előtte és
életük összefonódik. Idealizált szerelmük hátterében Zola jól kihangsúlyozza a
reális valóságot: a különböző manipulációk a nők hiúságával, a szövevényes
érdek-kapcsolatok, a pénz utáni hajsza, a szennyes kis üzelmek segítségével lesz
teljes a körkép. A terjedelmes és igen olvasmányos regény minden felnőtt
olvasónak tartalmas időtöltést kínál..
A PATKÁNYFOGÓ
Émile Zola 1869-ben óriási, mintegy húsz
regényből álló regénysorozatot tervezett Rougon-Macquart család címmel. A
patkányfogó e ciklus darabja, s mivel az író maga írt hozzá előszót, tőle
tudjuk, milyen különös támadások érték megjelenése (1877) után. A korabeli
közönség, úgy tetszik, nem a könyvben megjelenített társadalmi réteg
nyomorúságán, sőt nem is a megjelenítés kendőzetlenségén, naturalizmusán
háborodott fel, hanem - az író szerint - a stílusán: az irodalminak és
nem-irodalminak elegyítésén, a nem-irodalmi nyelv hatásosságán. Az író rendkívül
következetesen és elszántan munkálkodott regényciklusán, önfeláldozóbban, mint
tulajdon hősei a maguk szerencséjén. A patkányfogó szereplőit ugyanis a szerző -
bármennyire is bizonygatja, hogy tragikus bukásuk egyedül körülményeik
következménye - mégis részesekké tette sorsuk alakulásában. Főszereplője,
Gervaise asszony, rendkívüli erővel lesz úrrá életének nehézségein. Siralmas
gyermekkorát még serdülőként cseréli gondokkal terhes felnőtt életre, húszévesen
már két gyermeke és egy mihaszna élettársa van, aki hamarosan el is hagyja.
Kisvártatva férjhez megy egy tisztességes munkáshoz, s szívósan küzdenek sorsuk
jobbrafordulásáért, mígnem a férfit súlyos baleset éri, s bár felépül, többé nem
teljes ember, lassan zülleni kezd. Az asszony hallatlan akaraterővel, jósággal
és elszántsággal így is eléri, hogy saját boltot nyithasson, s a család
viszonylagos jólétbe kerül. Ekkor azonban Gervais megváltozik, s úgy kezd
viselkedni, mint egy gondtalan arisztokrata: erején felül költekezik, egyre
inkább elhanyagolja a munkát, betelepszik hozzájuk Gervais előző élettársa
ingyenélőnek és pótszeretőnek, lassan - a szó szoros értelmében - felzabálják a
boltot. Mindenüket elvesztik, s előbb a férj, majd az asszony lesz a Patkányfogó
nevű kocsma törzsvendége. Lányuk - Nana, akiről a sorozat következő regénye szól
- az utcára kerül, ők maguk pedig éheznek, majd egymás után elpusztulnak, ahogy
környezetük sok más nyomorult tagja. Zola szereplői, a fő- és a számtalan
mellékszereplő bonyolult karakterek, úgy tűnik fel, bonyolultabbak, mint
amilyenekké az egyforma és egyformán kíméletlen körülmények tehetik őket.
Társadalmi környezetük bemutatása elhitető erejű, a munkások világa és az
alvilág azonban túlságosan is egybemosódik, a kocsma neve - Patkányfogó -
túlságosan is beszédes, mondhatni kegyetlen, a szereplőkben pedig sok a polgári
vonás. Ha a könyv mégis "igaz" és "tiszta", az Zola színes, természetes
írásmódjának köszönhető.
TISZTES ÚRIHÁZ
A regény hőse, Octave szegényen, de ambícióval tele érkezik a nagy lehetőségek
Párizsába. Csinos fiatalember, és elsősorban a nők révén szeretne karriert
csinálni. Egy "igazán úri", "igazán rendes" ház negyedik emeletén bérel lakást,
és a Hölgyek Öröme nevű áruházban vállal állást első eladóként. Az eleinte
elfogódott fiatalember lassan-lassan megismeri az előkelő ház szalonjait,
cselédszobáit, s a bennük élő embereket. A konyhák ablakai egy aknaszerű szűk
udvarra nyílnak, s ezeken át pletykálkodnak a cselédlányok uraik, úrnőik viselt
dolgairól. Octave alkalmanként fel is használja ezeket az értesüléseket, mikor
szeretőket és barátokat válogat a ház lakói közül. Sok botrány, halál és
születés teszi változatossá a ház életét. A "tisztes" polgárokat a számító
önzés, a szabadjára engedett alantas indulatok jellemzik. Ebben a környezetben
az Octave-hoz hasonló lelkiismeretlen akarnok megcsinálhatja szerencséjét:
pénzhez, testi szerelemhez jut, ha nem válogat az eszközökben.
Zola kíméletlenül leplezi le a kor képmutatását,
a polgárság erkölcsi hanyatlását. A regény utolsó mondatai általánossá teszik az
író kritikáját, mikor az egyik cselédlánnyal kimondatja, hogy a többi polgári
ház is ugyanilyen: Az egyik csak olyan
szemétdomb, mint a másik.
|