Patrick White művei

KÖNYVEIRŐL

Első jelentős művének, az ÉLŐK ÉS HOLTAK két főszereplője egy jómódú, középosztálybeli családból származó testvérpár: Elyot és Eden Standish. A regény alapgondolata: az embereket aszerint, hogy síkra szállnak-e a közösség érdekeiért vagy nem, élőknek vagy holtaknak tekintik. Következő regényének, A NAGYNÉNI TÖRTÉNETE címűnek hősnője egy elszegényedett földbirtokos család leánya. Családja tönkre megy, a hősnő élete eseménytelenül telik s amikor a maradék pénzéből Európába utazik, az alkalmazkodóképesség hiánya, az értetlenség és a magány az őrületbe hajszolja. Diadalmas világhódítás helyett egy téveszméktől félre vezetett életet tárul elénk. Ez hosszú időre meghatározza Patrick White írói stílusát. VOSS című regényében egy magát Krisztusnak képzelő megalomániás felfedezőt víziói nagy tettekre űznek, de társai halála láttán lemond megváltó szándékairól és lelki összeroppanásában megtisztul. E művét az ausztrál irodalom legerőteljesebb alkotásának tartják.

AZ ÉGI SZEKÉR UTASAI mottója Ezékiel próféta jövendölése a tüzes szekérről, amely elragadja majd Isten kiválasztottjait. A regény négy főhőse képtelen beilleszkedni az ausztrál kisváros társadalmába, számukra már csak e képzelt szekér hozhat megoldást. MEGPERZSELTEK című kötet novelláinak főszereplői kisiklott életű emberek: őrültek, szexuális aberráltak, félrevezetettek. Ugyancsak megperzseltek a főszereplői, az alkotói pályájának egyik mélypontját jelentő, SZÍNES ÜVEGGOLYÓ című regényének is. Ebben a regényben csak egy féleszű találja az életben a boldogságot és harmóniát, s talán ezzel a regényével vélekedik a legkeserűbben az ausztrál társadalomról.

AZ ÉLET FÁJA

A világhírt a magyarul is megjelent, The Tree of Man (Az élet fája) című regényének köszönheti. A mű első látásra egy bő lélegzetű telepes regény. Főhőse a Parker házaspár: Stan és Mary. White a biblikus általánosítás igényével vezeti végig az olvasót egy emberpár történetén, az ifjúság ambícióitól az öregkor sivárságáig. Másrészt bemutatja az ausztrál életforma és történelem csődjét. Az író ebben a művében ábrázolja a legaprólékosabban és bírálja a legélesebben hazája társadalmát, zavaros szellemi és erkölcsi értékrendjét.

Patrick White az angol nyelvű két nagy irodalom - a szigetországi és az amerikai - mellett harmadikként kiterebélyesedő ausztráliai legjelentősebb képviselője. Hazájának, ennek a távolsága miatt szinte egzotikumként ható földrésznek sajátos világát hódítja meg az ábrázolás számára. Művének hátterét az a hatalmas urbanizációs folyamat alkotja, amelynek során a millióssá növő világváros szomszédságában őserdőt irtó pionír megéri, hogy robinsoni birodalma félszázad alatt elővárosság válik. Ez a félszázad keretül szolgál egy családregényhez, amelyben buddenbrooki ritmussal követik egymást a nemzedékek. A főhős, ez az egyenes gerincű, jóindulatú, keményen dolgozó ember, földi javainak gyarapítása mellett hamleti problémák kíséretében él, állandó emberkereső és "istenkereső" szenvedéllyel, hogy szabaduljon sűrű, mégsem tragikus magányából. Szűkszavú, balladai villanású epizódok és széles tablók váltakoznak a regényben, a külső valóság hiteles rajzával és az ösztönélet döbbenetes ellentmondásainak feltárásával, álom és képzelet anyagának keverésével, a mindennapi jelenségek már-már ősképpé mitologizálásával, a természet démoni erejének érzékeltetésével - árvízben, tűzvészben, aszályban; templomban, kocsmában, halottas házban, csendes otthonban -, erőszak, áhítat, mámor, ihlet, építés és pusztulás közepette...