Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin
 (1885 – 1953)

orosz konstruktőr, festő, grafikus

Moszkvában született 1885. december 28-án, apja vasúti mérnök volt. Nehéz természete miatt kicsapták a középiskolából, korán elárvult. Kamaszként Odesszába került, ahol halat árult, majd matróz lett, s számos országban járt. A matrózsapka befutott művészként is állandó viselete maradt. A Fekete-tenger partján árusokat, halászokat és koldusokat rajzolt, s pengetőhangszeren játszott. Közben, 1902-1903-ban Moszkvában a Szépművészeti Akadémián Valentyin Szerovnál és Konsztantin Korovinnál tanult festészetet, s 1904-1909 között elvégezte Penzában a művészeti főiskolát is. 1910-ben Moszkvában szerzett diplomát. Korai festészetére a fauvizmus és a kubizmus hatott. A tízes évek elején találkozott Mihail Larjonovval, az orosz modernek akkori vezetőjével, akinek hatása alatt monumentális portrékat és aktokat festett, de Picasso és Cézanne hatása alatt túlhaladta őt, emiatt el is távolodtak egymástól. Számos avantgárd kiállításon vett részt, többet ő szervezett. 1913-ban Párizsba utazott, itt megismerkedett Picassóval, akinek fa-, fém- és kartonreliefjei erősen hatottak rá. Hazatérve festett reliefeket készített, melyek ellentétes térbeli viszonyokat fejeztek ki. Ezeket a szoba sarkában akasztotta fel - a falsíkok is szerepet kaptak a térkonstrukcióban. E műveit, az első absztrakt szobrokat 1915-ben, a szentpétervári futurista kiállításon mutatták be. Később az olasz futurizmus hatott rá.

A művészcsoport, melynek vezetője lett, mérnöki eljárásokat próbált alkalmazni a szobrászatban. Ebből az irányzatból fejlődött ki később a konstruktívizmus mozgalma. Ez az avantgárd iskola az 1917-es forradalom után is tovább élt. Tatlin 1919-ben Kazimir Maleviccsel és Vaszilij Kandinszkijjal a moszkvai Művészek Nemzetközi Irodájának tagja volt. A kulturális népbiztosság megbízásából ekkor készítette leghíresebb alkotását, a
III. Internacionálé emlékművét. (A mű az októberi forradalom emlékműve lett volna, de átkeresztelték.) Ez volt az első, teljesen absztrakt formák alkotta mobil építmény, 6,7 m magas famodelljét 1920 decemberében mutatta be a szovjetek VII. kongresszusa alkalmából rendezett kiállításon. A konstrukciót ferdén csavarodó, aszimmetrikus tengely körül különböző sebességgel forgó hatalmas üvegépítmények: egy henger, egy gúla és egy kocka alkották volna, melyeket spirális acélváz határolt el a külső tértől. Az elsőben a törvényhozás, a másodikban a végrehajtó szervek, a harmadikban az információs iroda kapott volna helyet, az építmény párt- és agitációs központ is. Az emlékművet - amely a világ akkori legmagasabb, 400 m-es épülete lett volna, de sohasem valósult meg - az építészet, szobrászat és festészet szintézisének képzelte el. A modellt - amelyet a torony belsejében körben járó gyerek mozgatott - később vándorkiállításokon mutatták be, teherautóra szerelve. A terv 1925-ben aranyérmet nyert a párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon, makettje ma is látható Szentpéterváron.

Tatlint később az emberi erővel történő repülés foglalkoztatta, több ilyen gépet épített, amelyek főleg Leonardo terveire hasonlítanak. Egyik konstrukciójával megpróbált fel is szállni - eredménytelenül. 1927-ben egy nagy rovarra hasonlító vitorlázó repülőgépet tervezett, amelyet Letatlinnak nevezett el. A gépen egész életében dolgozott, de az sohasem szállt fel. E gépek esztétikája és szimbolikus értelme valószínűleg fontosabb volt számára, mint a repülés lehetősége. Tatlin az 1920-as évektől elvetette az elvont esztétikát, s használati tárgyak igényes kialakításában látta a művészet célját. Bútorok, kerámiák, ruhák és színpadképek tervezésével foglalkozott, készített városterveket is. 1925-1927-ben a kijevi Művészeti Főiskolán festészetet, majd Moszkvában kerámiát, fa- és fémmegmunkálást tanított. 1930ban következő munkája Majakovszkij halotti menete. Tatlin tervezte a kocsit és a felvonulást. 1933 után színházi látványtervezőként dolgozott. A sztálini időszakban a "formalizmus" és "kozmopolitizmus" elleni támadások fő célpontja lett. A szovjet kultúrpolitika Tatlin munkáinak zömét, nemcsak képeit s plasztikáit, de a torony makettjét is megsemmisítette. Az 1940-es évek elején egy időre kitelepítették.  Tatlin a mobil szobrászat egyik úttörője, munkássága önálló mozgalmat indított az orosz konstruktivizmuson belül, a tatlinizmust. A modern orosz irányzatokat "torony előtti" és "torony utáni" időszakokra osztják. E mű fontosságát felismerve 1977-ben egy svédországi kiállításra elkészült az első rekonstrukciója, majd az eredetihez jobban hasonlító, nagyobb változat épült Düsseldorfban, ezt villanymotor forgatja. Ma Tatlint Malevics, Rodcsenko és El Liszickij mellett az orosz avantgárd negyedik nagy alakjának tartják. Tornya arra utal, hogy a 20. század elején egyidejűleg zajlott a társadalmi és a művészeti forradalom, s ezek kölcsönösen erősítették egymást. Tatlin kivárta, ha nem is érte meg, míg a világ elismerte művészete jelentőségét.

Forrás: MTI-Panoráma

Pályájának korszakai:

1900-10: Ikonfestő
1904-05: Művészeti iskoláit végzi.
1909-10: Moszkvai művészeti iskolán tanít.
1910-13: Színház és festészet izgatja.
1913-20: Képreliefek és kontrareliefek
1920-: Építészet
1930-: Ipari formatervezés
1940-50: Díszletervező, figuratív képek 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL


01


02


03


04


05


06


07


08


09


10