Paul Sérusier
 (1863 – 1927)

francia festő

Posztimpresszionista amatőr festő. Bizonyos mértékig az összekötő kapocs szerepét játszotta a pont-aveni művészcsoport és a Nabik között.

A Julian Akadémia műtermeinek pénztárosa volt, s csak 1888 szeptemberében, Emile Bernard közvetítésével ismerkedik meg Pont Avenban Gauguinnal. Ebből a rövid találkozásból születik a híres Szerelem fája - Talizmán, egy Gauguin irányításával fa szivardobozra festett tájkép "lilában, cinóberben, veronai zöldben és más tiszta színekben, ahogy a tubusban vannak, szinte semmi fehéret nem keverve hozzájuk". Párizsba visszatérve Sérusier megmutatja művét a Julian Akadémián tanuló társainak, Maurice Denis-nek, Bonnardnak, Vuillard-nak és Rousselnak, s ily módon megismerteti velük a pontaveni festők új esztétikáját. Együtt elhatározzák, hogy csoportot alakítanak, amelyet a héberül tanuló Cazalis nabinak (a próféta héber nyelven) nevezett el. A csoport vezéralakja Sérusier lett. Az impresszionizmustól a csoport egyfajta, neoplatonikus tendenciákat is tartalmazó szimbolizmus felé fejlődött.

Paul Ranson, Paul Sérusier és Marie-France Ranson a Ranson stúdióban, 1900 körül

1889-ben Sérusier Poulduban találkozik Gauguinnal. Miután Gauguin Tahitiba utazik, Sérusier egy ideig még Bretagne-ban marad; úgy gondolja, nem szükséges, elhagynia ezt a vidéket ahhoz, hogy megtalálja a misztériumot. Az ebben az időszakban festett műveit ragyogó színek jellemzik. (Éj Poulduban, 1889; Csendélet a műteremben, 1891 körül), hat rájuk Gauguin művészete is, de kevesebb bennük az erő (Marie Lagadu arcképe), s több az anekdotikus elem. (A küzdők, Breton búcsú Cháteauneuf du-Faouban 1896). Ezután Németországba utazik tanítványával, Verkadéval, s 1895-től kezdve bejárja Olaszországot és Közép-Európát. Szenvedélyesen érdeklődik az okkultizmus iránt, vonzza a középkori gondolkodás, egyúttal azonban Giotto és Fra Angelico is. Hosszan elhúzódó szellemi válságon megy keresztül, amely Beuronban ér véget, ahol Verkade él, amióta áttért a katolikus hitre, és belépett a Benedek-rendbe. Lelki egyensúlyát visszanyerve Sérusier ettől kezdve mindenekelőtt a színek harmóniájára törekszik, nem annyira az eszmék ábrázolására. Felszabadulva Gauguin szolgai utánzása alól, ez a misztikus festő, a természet szerelmese, rátalál igazi stílusára. 1914 után visszavonul Châteaunueuf­du-Faouba, és kifesti a helybeli templomot. 1921-ben jelenik meg A festészet ABC-je című könyve, amelyben kijelenti, hogy a művészet alapvető törvényeit a primitíveknél kell keresni. 1927-ben hal meg Morlaix-ban, gyakran egyenetlen, hieratikus és költői életművet hagyva maga után.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL


01


02


03


04


05


06


07


08


09