Georgia Tottoeanocomita O'Keeffe 
 (1887. november 15. – 1986. március 6)

 

amerikai festő, grafikus

Georgia O’Keeffe 1887-ben született Wisconsin államban. Szülei teheneket tartottak farmjukon és a család tejtermelésből élt. Georgia, a második gyermek e hétgyermekes családban, édesanyja apja után kapta nevét, aki magyar emigráns volt. Anyja családjában nagy hangsúlyt fektettek a lányok iskolázottságára, így Georgia is, miután leérettségizett és világos volt, hogy tehetsége a művészetek terén rejlik, 1905-ben a chicago-i, majd 1907-ben a New York-i művészeti iskolában tanult. O’Keeffe viszont tanulmányait sikertelennek titulálta, és kétségbeesésében elvállalt egy alapiskolai állást Texas államban. Legközelebb 1912-ben vett újra ecsetet a kezébe, amikor egy nyári művészeti akadémia alkalmával megismerkedett Arthur Wesley Dow stílusával. 1915 őszén művészetet tanított a Columbia College-ban (South Carolina), és elhatározta, hogy próbára teszi Dow elméleteit. Olyan személyes nyelvet próbált létrehozni, amellyel képes volt kifejezni érzéseit és gondolatait, s ennek érdekében elkészített egy absztrakt szénrajz sorozatot, melyet ma a korszak amerikai művészetének legújszerűbb példái között tartanak számon. E rajzok közül néhányat elküldött egy egykori Columbia College-beli osztálytársának, aki 1916 januárjában megmutatta azokat a nemzetközileg ismert fotósnak és impresszáriónak, Alfred Stieglitznek.

Stieglitz levelezésbe kezdett vele. Georgia tavasszal visszatért New Yorkba, hogy a Teachers College óráit látogassa -, s májusban kiállította tíz absztrakt szénrajzát híres avantgárd galériájában, a 291-ben. Egy évvel később fontos szerepet betöltő kiállítótermének kapuit O'Keeffe egyéni kiállításával zárta. 1918 tavaszán egy éves anyagi támogatást kínáltak neki, melynek ideje alatt New Yorkban festhetett. Élt a lehetőséggel, s elköltözött Texasból (ahol 1916 ősze óta volt a West Texas State Normal College tagja). Nem sokkal New Yorkba érkezése után közte és Stieglitz között szerelmi kapcsolat szövődött (1924-ben házasságot is kötöttek), s ettől kezdve együtt éltek és dolgoztak - télen és tavasszal New Yorkban, nyáron és ősszel a Stieglitz család Lake George-beli (New York állam) birtokán - 1929-ig, amikortól nyaranta Új-Mexikóban festett. Házasságuk alatt Steiglitz több száz fotót készített feleségéről - csak 1918 és 1937 között háromszáz fekete-fehér képet készített az igencsak fotogén művésznőről. Steiglitz 1923 után évi rendszerességgel rendezett külön kiállításokat O’Keeffe munkáiból. Ebben az időszakban leginkább a nagyított virág részleteiről és a város egyedi ábrázolásáról volt ismert a festőnő. Az 1930-as és 1940-es években O’Keeffe nem panaszkodhatott munka, illetve megbízatás hiányára. Nem csak a megrendelők kopogtattak rendszeresen ajtaján, hanem neves múzeumok is, mint a chicagó-i vagy a New Yorki modern művészetek múzeumai is, amelyek munkáit egy-egy retrospektív kiállításban mutatták be. Festményeit szép áron vették a gyűjtők és a galériák is. O’Keeffe és Steiglitz házassága egészen 1946-ig, Steiglitz haláláig tartott, és bár közismerten mindketten bonyolódtak házasságon kívüli kalandokba, számtalan levél maradt utánuk, amelyekből kiderül, mennyire szerették és tisztelték egymást.

A festőnő először 1917-ben látogatott el Új Mexikó államba, átutazóban. Legközelebb 1929-ben jött újra, amikor a neves művészek patrónusa, M. D. Luhan, aki nagy vihart kavart azzal, hogy fehér létére egy bennszülötthöz, a taoszi indián törzs egyik tagjához, ment férjhez, meghívta őt taoszi ranch-ára. O’Keeffe megszerette a környéket, és mivel új tájra vágyott, új ihletre festményei számára, 1929 és 1949 között minden évben néhány hónapot itt töltött, többek között D. H. Lawrence házában is vendégeskedett. A Ghost Ranch nevű elhagyatott, leginkább a Marsra emlékeztető sziklái között levő házat, O’Keeffe először 1934-ben látogatta meg és 1940-ben megvásárolta. A civilizációtól távoli, vizuálisan izgalmas hely, ahol naphosszat festhetett, nagyon megfelelt a művésznek, mert szeretett egyedül lenni. Vásárolt magának egy autót, az akkor divatos Ford kocsit, amelyben elfértek festészeti kellékei, megtanult vezetni és egyedül járta, festette a környéket. A telek viszont kegyetlenek voltak a rancson, ahol sem telefon, sem elektromos áram nem volt, így O’Keeffe egy közeli faluban nézett ki magának egy házat. A falut Abiquiu-nak hívták, és a házat egy spanyol katonatiszt építette magának, akkori kolonialista stílusban, egy hegyoldal szélén, ahonnan pompás kilátás nyílt a közeli hegyekre. A katonatiszt az egyháznak ajándékozta a birtokot, és az akkori tervek szerint egy egyházi iskolát akartak itt alapítani, ami viszont anyagi okokból éveken át nem sikerült. O’Keeffe tíz évet várt arra, hogy megvásárolhassa a házat, ami ma pont úgy van, ahogy ő hagyta, mivel a santa fe-i Georgia O’Keeffe Múzeum, amely ma a birtok tulajdonosa, minél tovább szeretné megőrizni a házat eredeti állapotában. Három éves átépítés után, 1948-ban a festőnő végleg az Abiquiu-i házba költözött. A falu vezetőségével együtt megvalósította a természetes öntözési módszert – a vizet a közeli folyóból hozták – és más kertjét is öntözte. Kertészt fogadott fel és elhatározta, hogy saját maga által termelt élelmiszerből fog legfőképpen táplálkozni. Amikor végre Abiquiuit is elérte az elektromos áram, két nagy fagyasztót vásárolt (ezek még mindig ott állnak a kamrájában) és itt tárolta a zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket. Két chau-chau kutyájával és fiatal segédjével, Juan Hamiltonnal, O’Keeffe a nyarait Ghost Ranchon, teleit pedig Abiquiuban töltötte. Amikor az 1970-es években a festőnő látása romlani kezdett, Hamilton bevezette őt az agyagozás világába. Több érdekes szobor maradt hátra O’Keeffe életének ebből az időszakából. Georgia 1984-ben költözött Santa Fe-be, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesülhessen. Két évvel később, 98 évesen itt érte a halál. Hamvait szeretett hegyei között, a Pedernal hegyoldalon, amely Ghost Ranchi háza verandájáról látható, szórták szét. Főleg virágokat festett, de ezekben a virágokban minden benne van, élet és halál, születés-elmúlás, ég és föld, szerelem, szenvedés, vadság és mindent megértés.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


01


02


03


04


05


06


07


08


09