Georgia
O’Keeffe 1887-ben született Wisconsin államban. Szülei teheneket tartottak
farmjukon és a család tejtermelésből élt. Georgia, a második gyermek e
hétgyermekes családban, édesanyja apja után kapta nevét, aki magyar emigráns
volt. Anyja családjában nagy hangsúlyt fektettek a lányok iskolázottságára, így
Georgia is, miután leérettségizett és világos volt, hogy tehetsége a művészetek
terén rejlik, 1905-ben a chicago-i, majd 1907-ben a New York-i művészeti
iskolában tanult. O’Keeffe viszont tanulmányait sikertelennek titulálta, és
kétségbeesésében elvállalt egy alapiskolai állást Texas államban. Legközelebb
1912-ben vett újra ecsetet a kezébe, amikor egy nyári művészeti akadémia
alkalmával megismerkedett Arthur Wesley Dow stílusával. 1915 őszén művészetet
tanított a Columbia College-ban (South Carolina), és elhatározta, hogy próbára
teszi Dow elméleteit. Olyan személyes nyelvet próbált létrehozni, amellyel képes
volt kifejezni érzéseit és gondolatait, s ennek érdekében elkészített egy
absztrakt szénrajz sorozatot, melyet ma a korszak amerikai művészetének
legújszerűbb példái között tartanak számon. E rajzok közül néhányat elküldött
egy egykori Columbia College-beli osztálytársának, aki 1916 januárjában
megmutatta azokat a nemzetközileg ismert fotósnak és impresszáriónak, Alfred
Stieglitznek.
Stieglitz levelezésbe kezdett vele. Georgia tavasszal visszatért New Yorkba,
hogy a Teachers College óráit látogassa -, s májusban kiállította tíz absztrakt
szénrajzát híres avantgárd galériájában, a 291-ben. Egy évvel később fontos
szerepet betöltő kiállítótermének kapuit O'Keeffe egyéni kiállításával zárta.
1918 tavaszán egy éves anyagi támogatást kínáltak neki, melynek ideje alatt New
Yorkban festhetett. Élt a lehetőséggel, s elköltözött Texasból (ahol 1916 ősze
óta volt a West Texas State Normal College tagja). Nem sokkal New Yorkba
érkezése után közte és Stieglitz között szerelmi kapcsolat szövődött (1924-ben
házasságot is kötöttek), s ettől kezdve együtt éltek és dolgoztak - télen és
tavasszal New Yorkban, nyáron és ősszel a Stieglitz család Lake George-beli (New
York állam) birtokán - 1929-ig, amikortól nyaranta Új-Mexikóban festett.
Házasságuk alatt Steiglitz több száz fotót készített feleségéről - csak 1918 és
1937 között háromszáz fekete-fehér képet készített az igencsak fotogén
művésznőről. Steiglitz 1923 után évi rendszerességgel rendezett külön
kiállításokat O’Keeffe munkáiból. Ebben az időszakban leginkább a nagyított
virág részleteiről és a város egyedi ábrázolásáról volt ismert a festőnő. Az
1930-as és 1940-es években O’Keeffe nem panaszkodhatott munka, illetve
megbízatás hiányára. Nem csak a megrendelők kopogtattak rendszeresen ajtaján,
hanem neves múzeumok is, mint a chicagó-i vagy a New Yorki modern művészetek
múzeumai is, amelyek munkáit egy-egy retrospektív kiállításban mutatták be.
Festményeit szép áron vették a gyűjtők és a galériák is. O’Keeffe és Steiglitz
házassága egészen 1946-ig, Steiglitz haláláig tartott, és bár közismerten
mindketten bonyolódtak házasságon kívüli kalandokba, számtalan levél maradt
utánuk, amelyekből kiderül, mennyire szerették és tisztelték egymást.
A festőnő először 1917-ben látogatott el Új Mexikó államba, átutazóban.
Legközelebb 1929-ben jött újra, amikor a neves művészek patrónusa, M. D. Luhan,
aki nagy vihart kavart azzal, hogy fehér létére egy bennszülötthöz, a taoszi
indián törzs egyik tagjához, ment férjhez, meghívta őt taoszi ranch-ára.
O’Keeffe megszerette a környéket, és mivel új tájra vágyott, új ihletre
festményei számára, 1929 és 1949 között minden évben néhány hónapot itt töltött,
többek között D. H. Lawrence házában is vendégeskedett. A Ghost Ranch nevű
elhagyatott, leginkább a Marsra emlékeztető sziklái között levő házat, O’Keeffe
először 1934-ben látogatta meg és 1940-ben megvásárolta. A civilizációtól
távoli, vizuálisan izgalmas hely, ahol naphosszat festhetett, nagyon megfelelt a
művésznek, mert szeretett egyedül lenni. Vásárolt magának egy autót, az akkor
divatos Ford kocsit, amelyben elfértek festészeti kellékei, megtanult vezetni és
egyedül járta, festette a környéket. A telek viszont kegyetlenek voltak a
rancson, ahol sem telefon, sem elektromos áram nem volt, így O’Keeffe egy közeli
faluban nézett ki magának egy házat. A falut Abiquiu-nak hívták, és a házat egy
spanyol katonatiszt építette magának, akkori kolonialista stílusban, egy
hegyoldal szélén, ahonnan pompás kilátás nyílt a közeli hegyekre. A katonatiszt
az egyháznak ajándékozta a birtokot, és az akkori tervek szerint egy egyházi
iskolát akartak itt alapítani, ami viszont anyagi okokból éveken át nem
sikerült. O’Keeffe tíz évet várt arra, hogy megvásárolhassa a házat, ami ma pont
úgy van, ahogy ő hagyta, mivel a santa fe-i Georgia O’Keeffe Múzeum, amely ma a
birtok tulajdonosa, minél tovább szeretné megőrizni a házat eredeti állapotában.
Három éves átépítés után, 1948-ban a festőnő végleg az Abiquiu-i házba
költözött. A falu vezetőségével együtt megvalósította a természetes öntözési
módszert – a vizet a közeli folyóból hozták – és más kertjét is öntözte.
Kertészt fogadott fel és elhatározta, hogy saját maga által termelt
élelmiszerből fog legfőképpen táplálkozni. Amikor végre Abiquiuit is elérte az
elektromos áram, két nagy fagyasztót vásárolt (ezek még mindig ott állnak a
kamrájában) és itt tárolta a zöldségeket, gyümölcsöket és fűszereket. Két
chau-chau kutyájával és fiatal segédjével, Juan Hamiltonnal, O’Keeffe a nyarait
Ghost Ranchon, teleit pedig Abiquiuban töltötte. Amikor az 1970-es években a
festőnő látása romlani kezdett, Hamilton bevezette őt az agyagozás világába.
Több érdekes szobor maradt hátra O’Keeffe életének ebből az időszakából. Georgia
1984-ben költözött Santa Fe-be, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesülhessen.
Két évvel később, 98 évesen itt érte a halál. Hamvait szeretett hegyei között, a
Pedernal hegyoldalon, amely Ghost Ranchi háza verandájáról látható, szórták
szét. Főleg virágokat festett, de ezekben a virágokban minden benne van, élet és
halál, születés-elmúlás, ég és föld, szerelem, szenvedés, vadság és mindent
megértés.
|