Le
Corbusier - Charles-Edouard Jeanneret
(1887,
La Chaux-de-Fonds – 1965, Roquebrune-Cap-Martin)
Svájci származású francia építész, belsőépítész, festő és szakíró
1887. október 6-án született
a svájci La Chaux-de-Fonds-ban Charles-Édouard Jeanneret néven, aranyművességet
és iparművészetet tanult. Tanára irányította az építészet felé, első megbízását
is tőle kapta. Megtanulta a vasbeton lehetőségeit, majd 1907-11 közti utazásain
felismerte a toszkán kolostorok közös terei és cellái közti kontrasztot, ezen
alapult lakóépület-felfogása. Az ókori görög romokban s Palladio műveiben lelte
fel a klasszikus arányokat, a mediterrán népi építészet a mértani formák
sokaságára, a fény kezelésére s az épületek tájba helyezésére hívta fel
figyelmét. Amédée Ozenfant festő indította el a tiszta geometriai formák felé,
vele írta 1918-ban A kubizmus után című purista kiáltványt. Folyóirata, a
L'Espirit Noveau a művészetet és humán tudományt ismertetve érvelt az új
urbanisztikai, építészeti teóriák s a funkcionalizmus mellett. Apai nagyanyja
nevén, Le Corbusier-ként adta ki cikkgyűjteményét "Egy építészet felé" címmel.
1922-ben műtermet nyitott unokafivérével, akivel 1940-ig dolgoztak együtt. Az
1922-es Őszi Szalonon bemutatott közösségi lakóháza
sok későbbi gondolatát tartalmazta, így híres öt alapelvét: a kertté alakítható
tetőteraszt; a vázas szerkezetet s az így szabadon variálható alaprajzot; a
szerkezettől független határoló falakat; az oszlopokon álló ház alatt átvitt
zöldterületet; s a szabadon alakítható, szalagablakos homlokzatot. A lakásokat
eltolt szintű nappali tér s kicsiny hálószobák alkották. Első megépült munkája,
a Bordeaux melletti, pessaci munkásváros szokatlan
formái és színei nagy felháborodást keltettek, s hat évig lakatlan maradt. Le
Corbusier a két háború közt igényes térformálású, funkcionális és aszketikus,
egyedi házakat alkotott. A Népszövetség genfi székház-pályázatára tervezte első,
historizáló formák nélküli, szigorúan funkcionális irodaépületét. Bár ez minden
mai ENSZ-épület mintája, mégsem díjazták, mert rajzait tussal nem húzta ki. A
konzervatív döntés a hivatalos építészet ellen hangolta, a közönség nevét a
modernizmussal azonosította. Várostervein a napfény, a szabad terek és
zöldterületek dominálnak, a járdákat és közutakat elválasztotta, a lakókat magas
házakban helyezte el. Forrás: Múlt-kor/Panoráma, Sajtó adatbank |
ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: