Részletek garai Gábor műveiből

bogáncs

Tenyészek csak a nyárban,
mint a bogáncs, vadon.
Se gyümölcsöm, se árnyam -
óráim hullatom.

Ikrás fényt inna forrón:
záport csókolna szám;
minden virágba korom
ragályát oltanám.

Bőrömön tűz nyilallt át;
s kibomlik a búja
szirmú haszontalanság
tövises bíbora.

Nem a fa sorsa vár, mely
elaggva is megáll,
engem hőbb szomjúság vár:
fölperzsel majd e nyár,

s kitép az ősz : a síri
szomjú puszátáknak ad,
s szelekbe göngyölíti
rozsdás csontvázamat. 
 

evés

Ma láttam az Embert, amint evett.
Derűsen ült aszfalt-rongyok s kövek
szurtos halmán, maga a nyugalom, -
körötte süvöltött a forgalom.

Csak bontó-vasát cövekelte ki
lábtól, nehogy ráhajtson valami
jármű; és szép kényelmesen evett:
kibökte a pasztőrtejes üveg

kartondugóját, majd kést vett elő,
egy zsemlecipót kettészelt, merő
szakértelem volt - semmi pongyola
hirtelenség! - minden mozdulata,

amint leharapott egy falatot,
s mielőtt megrágta volna, ivott
egy kortyot rá, s látszott, hogy szereti
a világot, magát, délidei

ejtőzését, a tejet, kenyeret,
most nem érdekli más, csak a meleg
áram, mely amint rág s kortyolva nyel,
zsigereiben lassan árad el...

Hajdani méltóságok; hétevők,
ceremóniások, csipegetők,
csömörlött ínyencek, ebéd előtt
átöltözők - láttátok volna őt!

Kapkodva evő kákabélűek,
ha tudnátok, hogy tapadt az üveg
szája - óvatosan csókolva rá
fehér körét - a bajusza alá!

Mert szertartás volt, bár táplálkozás,
ez a méltóságos falatozás.
Csöndje: a minden idők kétkezi
munkásainak örök ünnepi

áhítata az élelem előtt,
de fénye, amely az útkövezőt
bepermetezte, s róla a kopár
úttestre is lecsordult; fénye már

a frissen beidegzett érzetek
fürtös áram-dúcából érkezett,
a szokásból: hogy biztos rév a lét.
Hogy holnap is lesz munka és ebéd.

1960

A Villa Negra románca

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Jött egyszer egy vastag ürge,
Luxusautón elterülve,
Alkudott a házra, pénzt kínált.
Nálunk ragadt a pénze
Ámult, mit kap cserébe,
Ápolta az orvos, három héten át.

Most tessék csak idefigyelni!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

De szép az élet!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Rám akadt egy bunda télen,
Gyantás lettem a vidéken
Jött a hekus, ám kilestem én.
Szóltam: Bunda tűnj el!
Nyomban semmi bűnjel.
Ártatlanul állhattam a vallató elé.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Tetszik tudni mi hogy hívják?

Szép az élet, víg az élet,
Hej de én csak addig élek,
Míg a villa Villa Negra áll.
Széplány, jöjj el egyszer,
Nálunk fölmelegszel,
S meglátod, majd az álmod egyre visszajár.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

A Villa Negra románca filmdal. A filmet, Keleti Márton rendezte (Hattyúdal). 1963-ban mutatták be, Páger Antal játszotta a főszerepet és énekelte el a filmben a dalt. Zeneszerző: Ránki György, a szöveget Garai Gábor írta.