1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja Novák Gyula, anyja a bécsi születésű Waginger Róza. 1912-ben rajztanárjelöltként iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. 1914-1918 között harctéri katonai szolgálatot teljesít. 1918 tavaszán közép- és felsőfokú rajztanári oklevelet kap. 1918-1919-ben kisegítő tanársegéd a Műegyetem rajz tanszékén. 1921-1922-ben a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor növendéke, Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott. 1922 szeptemberében megrendezik első grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban. 1923-tól a Magyar Rézkarcolók Egyesületének tagja. 1924-ben tizennyolc festményét állítják ki az Ernst Múzeumban.

1926-ban a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte. 1927-től tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), megrendezik harmadik kiállítását (kollektív) az Ernst Múzeumban. 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választják, ugyanebben az évben elnyeri a társaság nagydíját is. Ez évtől minden Velencei Biennálén részt vesz. 1929 januárjától tizennégy hónapon át a római Magyar Akadémián ösztöndíjasként dolgozott, a római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. 1930-tól egyre több időt tölt a szolnoki művésztelepen - 1913 óta a külföldön töltött évek kivételével rendszeresen látogatta a művésztelepet -, sőt tanítványait is oda irányítja. Életképei sajátos színekkel és ízekkel gazdagodnak.

1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát az Ernst Múzeumban, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. A pittsburgi Carnegie Institute nemzetközi kiállítás résztvevője. 1931-1932 és 1932-1933 telén Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triestben csoportos kiállításon közösen mutatkozik be Szőnyi Istvánnal és Iványi Grünwald Bélával. 1932-ben a páduai Egyházművészeti Kiállításon aranyérmet nyert, valamint Budapest főváros jubileumi nagydíját kapta. Ez idő tájt készült a jászszentandrási római katolikus templom freskója, a szegedi Hősök kapuja - 1945 után lemeszelték -, a székesfehérvári Szent István-mauzóleum és a városmajori templom freskói. 1933-ban állami kis aranyérmet kapott. 1934-ben a londoni Knoedler Galériában állít ki. 1935-ben a New York-i Silberman Galériában Iványi Grünwald Bélával mutatkozik be. A pittsburgi Carnegie Institutban állít ki. A nyarat Zsögödön, Csík megyében tölti, Nagy Imre festőművésznél. 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert, a Fraankel Galériában székely népélet képeiből rendez kiállítást. A bécsi Magyar Kiállításon Vindobona érmet kapott. A budapesti Nemzeti Kiállításon állami kisaranyéremmel díjazták. A chicagoi Modern Múzeum F. Blair Prize kitüntetését kapta. 1939-ben Corvin koszorút kapott. 1930-1937 Képzőművészeti magániskolát vezet. 1938-1941 a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1940-ben a Velencei Biennálé nagydíját kapta meg. 1941. szeptember 29-én negyvenhét éves korában Budapesten hunyt el.
Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán rendeztek kiállítást alkotásaiból. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények mellett számos magángyűjtemény is őrzi. A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője.

Forrás: Duna-parti Galéria