Szürrealizmus

A szürrealizmus a Dada folytatása. Szenvedélyesen kereste azokat a módszereket, amelyek segítségével az ember újra megtalálhatja a közvetlen életet, az ártatlanságot, a szabadságot. Úgy vélték, hogy az ember hamisítatlan, igazi énjét a tudatalatti világban találhatjuk meg. Ha átengedjük magunkat a tudatalatti látszólagos önkényének, az álom révén meghódíthatjuk a szürreális életet, eljuthatunk az ésszel meg nem ragadható jelenségek világába. A szürrealizmus az első világháború után alakult ki Franciaországban, egyaránt jelen volt az irodalomban és a képzőművészetben.

Ideje: 1924 - 1945.  A szó eredete: 'sur réalisme' (francia) = realitáson túli, valóságfeletti. Központjai: Franciaország, Spanyolország

Lényege:

  • menekülés az I. világháborút követő politikai-gazdasági káoszból
  • tiltakozás a "civilizált" valós világ embertelensége, kegyetlensége ellen
  • elvonulás a fantáziába, az álmokba és emlékekbe, az őrült víziók irreális világába
    MERT az ember igazi énje a tudatalattiban rejlik!
  • a szépség mint esztétikai kategória szerintük már nem létezik!
    Helyette használt kategóriák: félelmetes, nyomasztó, groteszk, bizarr, fekete humor

Eszköztárának két irányzata:

  • fényképszerűen naturalisztikus részletekből felépített abszurd víziók
  • vonzódás, az ősi, primitív, mitikus formákhoz és jelképekhez (gyerekrajzok, törzsi művészetek, hieroglifák világa)

A stílus közkedvelt alkotási módszere az automatizmus. Legnevesebb képviselői: Salvador Dalí, Joan Miró, Max Ernst, René Magritte, Paul Klee és Yves Tanguy.

A háború után megerősödő szürrealizmusnak volt az előfutára a Giorgio de Chirico által alapított "metafizikus festészet", amely az 1910-15 közötti években fejlődött ki. A metafizikus festészet szakított a futurizmus dinamizmusával és kristályos formatisztasága, nyugalma már a neoklasszicizmust készíti elő. Képviselői azt vallották, hogy fel kell fedni a tárgyak rejtett nyelvét, az álmok, a tudatalatti világát, a dolgokban rejlő mágiát. A mozgalom célkitűzését kitűnően jellemzik Chirico szavai: "Mi, akik ismerjük a metafizikus ábécé jeleit, tudjuk, milyen örömök és fájdalmak vannak bezárva egy portikusba, utca szögletébe, szoba falai közé vagy egy doboz belsejébe."

 

A filozófus meghódítása

Hektor és Andromakhé

Chirico, A filozófus meghódítása c. képén, a furcsa egyenes vonalú építmények, a jéggé dermedt vasútállomás a mester gyermekkorát idézik, amikor Görögországban élt, ahol apja egy vasúti építkezést irányított. A szokatlan tárgyak mintha csak Lautréamont gróf híres mondását szemléltetnék: "szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon."Hektor és Andromakhé a bábuk világa. A szobrok és az árkádok, az elhagyatott terek és a vasútállomások első korszakát ez a másik követte: a a zsúfolt belső tereké. Utóbb mindkét korszakát megtagadta a festõ. Metafizikus festészetének témái álomszerűek.

A szürrealizmus másik korai képviselője az európai festészetben az orosz Marc Chagall. 1910-ben kerül Párizsba, de ott is otthoni élményeit, a kis galíciai zsidó falut, rokonait, gyermekkori élményeit festi misztikus révületben, gyakran álomszerű, költői víziókban. Képein gyakran különféle emlékek és élmények képét vegyíti, néha meghökkentően deformál, játékos ötletekkel változtatja meg a dolgok naturális formáját.

Én és a falu

A muzsikus

Szürrealisztikus elemekkel vegyülő képei legmegragadóbb darabja az Én és a falu. A képen ritmikus, egymásba vágó montázsban sorakoznak falujának emlékképei, felhasználja tehát a futurizmus szimultanizmusát, a Boccioni-féle idő-tér egybeolvasztást. 1914 után többnyire a faluja életéből vett jeleneteket festi, álomszerűen átalakítva a meseszerű élményeket.

Salvador Dalí, a 20. század egyik legtitokzatosabb művésze. A közkedvelt spanyol festő a szürrealizmus legismertebb képviselője, a szürrealista festészettel és alkotókkal Párizsban ismerkedett meg. Freud és a pszichoanalízis felfedezéseit felhasználva rémálmokat, hallucinációkat, hatásvadász kompozíciókat jelenített meg, virtuóz ecsetkezeléssel.

Az emlékezet állandósága

Lángoló zsiráf

A polgárháború előérzete

 Az emlékezet állandósága c. művén színfokozatokból építkező illuzionisztikus tájképet teremt, amelyet meghökkentő tárgyak együttesével tölt be. A festmény a valóságos spanyol tengerpartot ábrázolja, az embriószerű lény és az olvadozó órák viszont Dalí személyes rögeszméinek szülöttei. Dali festményein az illúziókeltés fényképszerűen aprólékos eszközeivel egymás mellett ábrázolja a valóság és fantasztikus álomképek elemeit. Legismertebb szürrealista képei - így a már említetten kívül: A polgárháború előérzete - mellett ismertek színpadtervei is.

A "Trisztán és Izolda" c. balett színpadterve. 1944.

Dalinál is többről volt szó, mint az avantgárd elsődleges célja, tudniillik hogy magát a tárgyat eltüntessék: az álmok és a tudatalatti világát mutatta be. Dalí egyenesen „kézzel festett fényképnek” nevezte képeit. A hagyományos perspektíva segítségével fordított világba csalogatja, majd abszurd vagy rejtélyes látvánnyal szembesítik a nézőt.


 

Fiatal korától átlagon felüli képzelőerejét René Magritte a festészetnek szentelte, ami lehetővé tette számára, hogy álmait és vízióit képekké varázsolja. Életműve a szürrealista mozgalom része, ő volt az egyik legjellegzetesebb képviselője ennek az irányzatnak. Magritte festészete azonban, amely titokzatos gondolatvilágának visszatükröződése, nem emlékeztet egyetlen más stílusra sem.  Művészete az irreális és a hétköznapi csodálatos és váratlan találkozásán alapul. Ebben hasonlít de Chiricóhoz és a dadaistákhoz, akikkel megosztja érdeklődését a furcsaságok és a gúny iránt.

Kincses sziget, 1942

Arnheim tartománya

Hamis tükör

Kincses sziget képén félig madár, félig növény testű lények terjesztik ki szárnyukat. Gyökerük a földhöz köti őket, aminek ellentmondásával a művész az emberi természet szorongató értelmetlenségét szimbolizálja.  Arnheim tartománya: Az ablakként értelmezett vászon, illetve az ábrázolt ablak sas formájú hegyre néz. A betört üvegtábla darabjai tájképtöredékként hullnak a padlóra - és egyszer csak rájövünk, hogy az üveg nem is átlátszó! Magritte rázúdítja nézőire a maga irreális és költői világát. Alkotásaival igyekszik meglepetést és meghatottságot kiváltani, valamint tágítani a világ vízióját, mint például a Hamis tükör c. műve. 1920 és 1967 között mintegy ezer képet festett, amelyek inspirációul szolgálnak az eljövendő festőnemzedékek számára. 

Yves Tanguy francia szürrealista festő. Autodidakta, 1939-től Amerikában élt. Az automatikus festészetet művelte, motívumai mélytengeri alakzatok látomásszerű tájban. A festő művészetét 1926-ig naivnak lehetett mondani, ám 1928-tól kezdve kialakult misztériummal teli egyéni stílusa.

Öreg látóhatár, 1928

Párhuzamosok találkozása, 1935

Bebútorozott idő, 1939

 Az Öreg látóhatáron, ezek a különös formák mintha egy fantasztikus óceán mélyére süllyedtek volna valamikor. Párhuzamosok találkozása: A mester 1930-as afrikai utazása nagy fordulatot idézett elő művészetében: formái pontosabbak lettek, kiemelkedtek az óceánból. A furcsa tárgyak, amelyek ezt az elhagyatott világot benépesítik, óriási ásványok vagy csontok képzetét idézik fel. A Bebútorozott idő c. kép egy szétrombolt világot idéz furcsa képzeletbeli tárgyakkal benépesítve, mintha csak egy eljövendő korszaktól óvna bennünket, amely az atombombával valósággá vált.

A szürrealizmus a 20. század első felét uraló politikai és szociális állapotok legpontosabb tükrözése. Ez látható Max Ernst egyik-másik képén is.

 

Repülő-faló kert, 1935

Szent Antal megkisértése

Ernst, aki a dadaizmus kezdeményezőinek egyike, később a legtevékenyebb párizsi szürrealisták közé tartozott. Legjellegzetesebb műveiben a modern mélylélektan hatása alatt álombeli élményeket festett meg.

Jean Miró, első ránézésre merőben artisztikusnak hat, biomorfizmusa azonban az identitás felbomlását fejezi ki. A szürrealista elméletek megerősítik meggyőződését a művészi szabadság szükségességéről: mindig többdimenziós és sokoldalú alkotó; fest, szobrokat készít, kerámiatechnikát alkalmaz. A világhírű művész fantasztikus világot kelt életre, amely a képzeletében születik meg. Furcsa és gyönyörű formák, madarak és csillagok kísérik minden napját, egészen haláláig.

 

Ez az álmaim színe, 1925

Nők, madarak holdfényben

Csendélet régi cipővel, 1937

Ez az álmaim színe című alkotásban a szöveg vizuális költemény módjára a festmény alkotóelemévé változik. Abban a korszakában festette, amikor kijelentette, hogy nem határolja el egymástól a festészetet és költészetet. A Csendélet régi cipővel kép a spanyol polgárháború kellős közepén készült. A reális módon megformált tárgyak mintha részeikre esnének szét e különös sötét szín hatása alatt, tükrözve azt a drámát és borzalmat, amit az emberek átéltek.

Paul Klee svájci festő és grafikus, az absztrakt művészet egyik képviselője, a szürrealista festészet meghonosítója Németországban.

 

Duett

Katedrálisok városa

Arra törekedett, hogy elhagyva a tér, perspektíva, fény-árnyék elemeinek alkalmazását, a tudatalatti  irracionális, kuszált világát ábrázolja.

Vajda Lajos és Korniss Dezső nevéhez fűződik a szürrealizmus magyar válfajának megteremtése, akik a bartóki, kodályi példára hivatkozva fogalmazták meg programjukat: "Tradíció nélkül nem lehet semmit sem csinálni és ez a magyar körülmények között csak a magyar népművészet lehet. Ugyanazt akarjuk, amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak..." Ezen a tradíción elsősorban a Szentendrén található magyar és szerb egyházi és népi, naiv művészeti hagyományt értették. Erről tanúskodnak Vajdának az ikonfestészettől ihletett Liliomos önarcképe és Korniss 1935-ös Szentendrei motívuma.

 

Vajda: Liliomos önarckép

Vajda Lajos: Szörny kék térben (1929)

Korniss: Szentendrei motívum II. (1947-48)

Korniss Dezső 1947 - 48-ban készült "Szentendrei motívum II." c. festménye annak az avantgardista mozgalomnak egyik legfontosabb, mintegy programadó és összegező műve, amely a harmincas évek elején bontakozott ki a magyar művészetben, s főként Szentendréhez kapcsolódott. Korniss Szentendrei motívum címen több, ún. konstruktív-szürrealista képet festett, amelyekkel a szürrealizmus jelképrendszerének és a konstruktivizmus képszerkesztő módszerének új jelentést hordozó ötvözetét alkotta meg.

 

Ámos: Sötét idők, 1940

Paizs Goebel: Aranykor

Chagall látomásos művészete nyomán festette Ámos Imre a háború embertelensége ellen tiltakozó, tragikus hangú képeit. (pl. Sötét idők - Csendélet sertésekkel) A szentendrei festők közül Ámos, akit méltatói "magyar Chagall"-nak neveztek, egészen más úton jutott el a szürrealizmus határáig, mint Paizs-Goebel Jenő. Kezdetben Rippl-Rónai József művészetének "fekete korszaka" hatott rá, majd a "legbensőbb lelki élet vizuális kifejezéseiben" kereste a festészet új lehetőségeit. "A tárgyaknak különös élete van, egyiket, másikat egész sajátos légkör veszi körül, amihez bizonyos emlékeim társulnak. Ezeknek az emlékképeknek kivetítése érdekel" - vallotta. Módszerét "asszociatív expresszionizmusnak" nevezte. Lírai indítású, szelíd álmokkal teli festészete a második. világháború idején egyéni tragédiájának előérzetétől beárnyékolva egyre komorabbá, drámaibb, víziókkal terheltté vált. Naiv és mágikus stíluselemekből sajátos módon ötvöződött össze a harmincas évek elejétől Szentendrén dolgozó Paizs-Goebel Jenő szürrealisztikus festészete. Az Aranykor Paizs Goebel művészi magára találásának éveiben keletkezet. Balra az előtérben romantikus én központúsággal uralkodva az előtér és háttér elemein áll a művész. Mögötte a nyitott ablakon a szabadba láthatunk. A romantikában született motívum ez is: a világra nyílt ablak, az elvágyódás, a szabadságvágy szimbóluma. A belső térben két színes tollú, halott madár, az egyik az ablakpárkányon fekszik, a másik szögön függ. Paizs Goebel művészetében állandóan visszatérő téma a halott madár, nemcsak a szimbolisták életérzésében gyakori halálvágy, halálfélelem megtestesítője, hanem a szabad szárnyalás ellenpontja is, nemiképp a művész megnyirbált vágyainak szimbóluma. A művész egyik kezét óvóan maga előtt tartja, másikkal mintegy mágusként vezeti át a szemlélőt a külső világba. Két szimmetrikusan lefelé repülő galamb közeledik a jobb kezében tartott búzaszemek felé. A messzeségben kék tó, rajta fehér bitorlás, a parton pedig még egyszer megjelenik a festő groteszk, sovány alakja, az elvágyódás, távozás, halál romantikus jelképei: a hajó és vonat közelében. Mintha hirtelen megdermedt volna a színes világ, s a művész döbbenten várná a fejleményeket. 

A szürrealizmus olyan, mint egy emberi test - vannak a különböző szervek, amelyek együttesen, együttműködve alkotják az embert. Ez a nagyszerű a szürrealizmusban: ki-ki meglelte a maga kibontakozási terét, anélkül hogy a másikat kirekesztette volna. A többi, stíluson alapuló művészetben ilyen nem létezett. A szürrealizmus, mondhatnánk, a posztmodern megelőlegezett diadala volt, amelyet bárki a magáénak vallhatott. A szürrealista alkotók nézetei szerint művészi alkotás akkor jön létre, ha a művész a gyermeki világlátáshoz, a mámor vagy az álom tudatállapotához hasonló módon rendezi össze a valóságelemeket. Ezek önmagukban lehetnek élethűek, csak a műalkotáson létrejövő kapcsolataik meghökkentők.

Korkép

Festés