Henri Matisse
 1869 – 1954

Az első világháború előtti avantgárd művészet egyik vezéregyénisége. Hírnevét ragyogó és expresszív színeinek, merész újításainak köszönhette. Művészi egyénisége lassan és számos nehézség árán alakult ki. A századfordulón már betöltötte 30. életévét, de sajátos látásmódját csak 1905-ben találta meg. Ezután hamarosan a fauves néven ismert festők vezetőjeként lett híres-hírhedt.

 

 

1869. 12. hó 31-én Henri-Emile-Benoît Matisse megszületett, - a későbbi  fiatal francia festészet szellemi vezére és egyik legnagyobb jelentőségű alakja, az észak-franciaországi Le Cateau- Cambrésisben. Szülei festék- és gabonakereskedelemből éltek.

"Az embernek tudnia kell, miként őrizze meg a gyermeki frissességet és ártatlanságot. Maradjon egész életében férfi, aki a világból meríti energiáit. "

1882
- 1898

1882-1887-ig Saint-Quentin-ben járt gimnáziumba. 1887-1888-ig Párizsban jogot tanult és diplomát szerzett. 1889-től ügyvédbojtárként dolgozott a Derieu ügyvédi irodánál Saint-Quentin-ben, és az École Quentin de La Tour rajzkurzusára járt. Az 1890-as évet gyomoroperációja miatt betegágyban kellett töltenie, ezalatt kezdett komolyan festeni, édesanyja egy festékkészlettel is meglepte. 1891-ben abbahagyta jogi tanulmányait hogy csak a festészettel foglalkozhasson. Párizsba utazott, ahol beiratkozott az Académie Julian-ra, és elkezdett készülni az Ecole des Beaux-Arts felvételi vizsgájára. 1892-ben otthagyta az Académie Julian-t. Felvételizett az Ecole des Beaux-Arts-ra – elutasították. Beiratkozott az Ecole des Arts Décoratifs esti tanfolyamára, ahol összebarátkozott Marquet-val. Ez év végén Gustav Moreau szárnyai alá vette, tanítása alapvető szerepet játszott Matisse festészetének kialakulásában. Moreau műtermében dolgozott és sok időt töltött a Louvre-ban mások (pl.: Raffaello, Chardin, David) műveinek másolásával. 1894-ben megszületett lánya: Marguerite, akinek édesanyját; Amélie Parayre-t csak később, 1898-ban vette feleségül. Később még 2 gyermekük született: Jean 1899-ban és Pierre 1900-ban. 1895 áprilisában végre felvették az Ecole des Beaux-Arts-ra. 1896-ban sikerrel állította ki négy képét a "Salon de la Société Naionale"-on, két képét meg is vásárolták. Moreau halála után Matisse otthagyta az Ecole des Beaux-Arts-t. Derainnel együtt Carriére festőakadémiáját látogatta és szobrászatot tanult. 1898-ban megházasodott, felesége: Amélie Parayre. Nászútra Londonba mentek, ahol Matisse Pissaro tanácsára Turner műveit tanulmányozta. További utazásaik állomásai: Toulouse, Ajaccio.

 "A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül,
hogy egyet is feláldoznánk közülük..."

1901
- 1909

 

1901-ben kiállított a 'Salon des Indépendants'-on, megismerkedett Maurice de Vlaminck-kal és André Derain-nel. 1903-ban két képével részt vett az első Salon d'Automne-on, mely anyagi hasznot nem hozott, de remek bemutatkozási lehetőség volt. 1904-ben tartotta első saját kiállítását Ambroise Vollard galériájában. Ez év nyarát Saint-Tropez-ban töltötte, Paul Signac villája mellett lakott. Ekkor festette híres "Fény, nyugalom és gyönyör" c. festményét, melyet Signac megvásárolt tőle. Az ez évi Salon d'Automne-on 13 képét állította ki. 1905 nyarát Matisse Collioure-ban töltötte Derain-nel. Az ez évi Salon d'Automne-on Matisse, Derain, Friesz, Manguin, Marquet, Puy, Rounault, Valtat és Vlaminck képeit együtt állították ki. Az eseményen jelen volt a "Gil Blas" című lap kritikusa: Louis Vauxcelles – ő nevezte őket írásában irónikusan "Fauves" ("vadak") – nak. Az elnevezés gyorsan elterjedt, az 1906-os Salon des Indépendants-on már mindenki így hívta őket. 1906-ban tartotta Matisse második önálló kiállítását, 55 képpel, 3 szoborral, rajzokkal és metszetekkel, a Druet galériában. Részt vett az 1906-os Salon d'Automne-on. Ez évben találkozott először Picassoval Párizsban, mindketten Gertrude és Leo Stein műgyűjtők kedvenceivé váltak. Matisse sok technikai tanáccsal segítette Picassót, bemutatta néhány műgyűjtőnek, közösen kiállítottak. 1907-ben kiállítások: tavasszal a Salon des Indépendants-on és ősszel a Salon d'Automne-on. 1908-ban, Párizsban megnyílt a l'Académie Matisse. Nagy sikere volt, sok diákkal, de Matisse-nak nagyon nagy munkát jelentett, ezért 2év után otthagyta. 1906-tól sok helyre utazott (inspiráció gyűjtés céljából is): Algériába, majd Olaszországba, Németországba, Marokkóba és Oroszországba. 1908-ban megnyíltak első kiállításai New Yorkban, Moszkvában és Berlinben. Ez évben festette a Vörös harmónia c. képét. 1909-ben Šukin, a moszkvai műgyűjtő megrendelt Matisse-tól 2 képet: Tánc és Zene címekkel. Ez évben Párizsból Issy-les-Moulineaux-ba költözött; házat vásárolt és műtermet épített.  

"Minden színnek meg kell hagyni a saját felségterületét."

1910 - 1918

 

1910-ben nagy, retrospektív kiállítása nyílt Párizsban, a Bernheim-Jeune Galériában. 1910-1912 utazásai: München, majd Spanyolország, Moszkva, Marokkó, Tanger. 1913- részt vett a New York-i Armory Show-n és Berlinben a Secession Kiálításon. 1914-ben a háború kitörésekor festményeit elkobozták. Nem hívták be katonai szolgálatra. 1916-tól rendszeresen járt Nizzába. Először csak a teleket töltötte a Côte d'Azur-ön, később az év egyik felében Párizsban, a másik felében Nizzában élt. 1918-ban Picassoval közösen állított ki. Antibes-ban meglátogatta Bonnard-t, Cagnes-ban pedig Renoirt..

"Kétségtelen, hogy úgy kell festeni, ahogy énekel az ember, kényszeredettség nélkül."

1920 - 1927

 

1920-ban Sztravinszkij: "Csalogány" c. balettjéhez díszleteket és kosztümöket tervezett. Az Orosz Balettal Londonba utazott. 1922-ben Odaliszkokról sorozat – 1919 és 1929 között mintegy 50 odaliszkot ábrázoló kép készült. Ekkor volt Matisse modellje Henriette Darricarrére, aki 1920-1927-ig modellkedett neki. Legtöbb odaliszk témájú festményét – köztük a Dekoratív alak ornamentális háttér előtt címűt, – és több szobrát róla mintázta. 1927-ben szervezett számára fia (Pierre Matisse) először kiállítást New York-ban. Később, 1934-35-ben több kiállítása is volt fia New York-i Galériájában. 

1930 - 1939

1930- utazások: New York, San Francisco, Tahiti. Albert Barnes-tól felkérést kapott egy freskóra – ez lett a "A tánc", melyen 3 éven át dolgozott. A freskó előkészületei során színes papírkivágásokat használt. 1931-33 nagy retrospektív kiállítások: Berlin, Párizs, Bázel, New York. 1935-36 több aktot festett, modellje ez időben: Lidia Delektroszkaja - később a titkárnője lett, ő segített neki a papírkivágásoknál is. Róla mintázta a "Rózsaszínű akt" c. festményét. James Joyce "Ulysses"-éhez rézkarcokat készített, és Sosztakovics "Vörös és fekete" c. balettjének díszletein, jelmezein dolgozott. A balettet Monte Carlóban, New Yorkban és Párizsban mutatták be. 1939-től, a háború kitörésétől Nizzába költözött. Elvált feleségétől. Matisse sosem foglalkozott politikával, ezért a Vichy-kormány hagyta alkotni. Felesége és lánya az ellenállásnak dolgoztak, amiért felesége 6 hónapot töltött börtönben, lányát koncentrációs táborba tartó vagonba zárták, de a szövetségesek érkezésekor kiszabadult.

1940 - 1947

 

1941-ben nyombélrákkal operálták a Lyon-i kórházban. Felgyógyult és újult erővel dolgozott Nizzában, bár gyakran ágyban vagy tolószékben festett. 1943-ban Vence-ba költözött. 1943-tól lett a papírkivágás a fő technikája, jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségügyi állapotában kerekesszékéből is tudott így dolgozni. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal való befestését, melyből aztán kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük. Matisse ezt a technikát "ollóval való rajzolás"-nak nevezte. Emmanuel Tériade görög könyvkiadó felkérése 1943-44-re 20 papírkivágásos képpel készült el, melyeket 1947-ben "Jazz" címmel ki is nyomtattak Párizsban. A könyv 250 példányban jelent meg.

1948 - 1954

 

1948-51-ig dolgozott a Vence-i Rózsafűzér kápolnán, amely a dominikánus nővérek tulajdona. Az épület eredetileg egy pajta volt. Matisse 1920-ban használt először papírkivágásokat, amikor "A fülemüle éneke" c. balett táncosainak ruháját tervezte, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta. A "Kék aktok" sorozata 1952-ben készült. 1953-ban kiállítása nyílt papírkivágásaiból Párizsban. 1954. november 3-án szívroham következtében hunyt el Nizzában, halála pillanatáig dolgozott. Nizzában, a Cimiez-i temetőben temették el.

"... mindenütt virágok vannak azoknak, akik virágot akarnak látni..."


Kezdet


1905-1910


1911-1919


1921-1948


Papírmunka


Szobrok


Egyéb


Fotók


 

Háttér