René Magritte, a jeles belga szürrealista festő 13 éves korában elvesztette anyját, aki egy folyóba ölte magát. Két hét múlva találták meg, a fejét hálóinge fedte. A festő számos képén találunk fedett, leplezett fejű alakokat, víz előtt fekvő testeket, koporsóba zárt személyeket. A festő nem volt tudatában képei sodró üzenetének, ösztönösen festett. Ha viszont nem ismernénk ezt az élettörténeti adalékot, kevesebbet tudnánk a művek tudattalan üzenetéről. Mindenkinek meg kell értenie a Magritte által összekötött valóságsíkokat, hogy az ezek kölcsönhatásából adódó jelentést magát megfejthesse. Misztikus világában csak az tud tájékozódni, aki elfelejti a szokványos világ képét.
|
1898 |
Megszületett René-Francois-Ghislain Magritte, Leopold Magritte szabómester és Regina Bertinchamps kalaposnő fia. Szülei gyakran költözködtek, azonban nem hagyták el a szénmedencét. Két öccse volt. |
"Az
élet egy nagy vászon, amelyet képzeletünkkel és nem a kezünkkel festünk teli. Az
élet kötelez valamire, ezért én festek. "
|
1910 |
|
|
1910-ben, René Chateletben lakott, ahol sor került első rajzóráira egy édességbolt fölött berendezett tanteremben. A fiú első munkái oly nagy évek benyomást gyakoroltak apjára, hogy csodagyereknek kiáltotta ki fiát. Gyermekkorának nyugalma megszakadt. 1912. február 24-én: anyja öngyilkosságot követett el, beleugrott a folyóba. A tragédia után apja gyermekei nevelését nevelőnőkre bízta. 1913-ban családjával együtt Charleroiba költözött. René ott találkozott először a tizenhárom éves Georgette Berger-vel, a fiatalok azonban hosszú évekre szem elől tévesztették egymást. 1915-ben Brüsszelbe érkezett. A következő évben beiratkozott a Királyi Képzőművészeti Akadémiára, ahová két éven keresztül nagyon rendszertelenül járt el. 1918-ban jelentek meg első munkái nyomtatásban: egy reklámplakát és rajzok A kormánykeréknél című lapban. Ez utóbbi hozta létre 1919-ben a Művészeti Központot - egy kiállítóhelyet, ahol Magritte 1919-ben bemutatta plakátterveit és festményeit. |
"A művészet idézi fel a misztériumot, amely nélkül nem létezhetne a világ."
|
1920 |
1920 elején A fiatal festő brüsszeli Coopéretive Artistique-ban véletlenül újból találkozott Georgette Berger-vel. Feltámadt a vonzalom mindkettejükben, és összeházasodtak. Mivel a festészet nem biztosított számukra elegendő bevételt, Magritte 1921-ben rajzolóként elhelyezkedett egy tapétagyárban. A 20-as évek közepétől kezdve a festő találkozgatni kezdett a művészeti avantgárd jelentős személyiségeivel. Költőkkel, írókkal és festőkkel jött össze, akikkel együtt létrehozták a szürrealizmust Belgiumban. 1924ben, első képének eladása után, részt vett a Dada mozgalomban és publikálta Francis Picabia aforizmáit a "391" című folyóiratban; közel került a francia szürrealistákhoz. 1925 vége felé festette meg első szürrealista képeit, 1926-ban pedig belépett a szürrealisták által alapított Titkos Társaságba. Munkatempója felgyorsult, kezdett rendszeresen kiállítani. Magritte első önálló kiállítására 1927-ben került sor Brüsszelben, a Le Centaure galériában, és ez év szeptemberében feleségével együtt letelepedett a Párizs melletti Perreux-sur-Marne-ban. Annak ellenére, hogy integrálódása nem zajlott minden nehézség nélkül, kitartásának köszönhetően olyan festőkkel sikerült neki kapcsolatot teremteni, mint Hans Arp, Joan Miró, Salvador Dali, valamint olyan költőkkel, mint Paul Éluard és André Breton. Lassan sikerült bekapcsolódnia a párizsi csoportba. Breton számos művét megvásárolta. 1929 nyarát feleségével együtt Dalinál töltötte, Paul Éluard és Gala társaságában. Ugyanezen évben bemutatták munkáit egy párizsi gyűjteményes kiállításon, többek között Yves Tanguy, Arp és Dali műveivel együtt. Dolgozott a szürrealisták hivatalos lapja, a Szürrealista forradalom részére, a lap 1929. december 15-i utolsó számában pedig fontos cikkel közölt Szavak és képek címmel, melyben megfogalmazta gondolatait a szavak, valamint azok képének a valósághoz való viszonyáról. Növekvő hírneve azonban nem óvta meg az anyagi problémáktól. 1929-ben kénytelen volt eladni könyvtárának egy részét. Az anyagi problémákon túl más gondjai is akadtak - megromlott viszonya Bretonnal. |
"Be kell fejeznem ezeket a plakátokat a Gomol számára, ami sok időt vesz el tőlem. Az efféle munkától rosszul leszek."
|
1930 - 1938 |
Visszatérése Brüsszelbe, a szegénységbe való visszatérés volt. Kénytelen volt ismét a reklámszakmában dolgozni. Testvérével, Paullal létrehozta a Dongo Stúdiót. Magritte abban a meggyőződésben tért vissza Párizsból, hogy az ő hazája Belgium. A 30-as években egyre többet dolgozott, számos kiállításon vett részt, és sokat publikált. Nem egészen tíz év alatt háromszor állított ki önállóan, és hét alkalommal vett részt közös kiállításokon. A párizsi csoporttal, 1932-ben megújította kapcsolatát barátjával, amikor Paul Éluard elküldte neki egyik könyvét. A következő évben Magritte részt vett a szürrealisták párizsi Colle galériában rendezett kiállításán, ami megpecsételte kibékülésüket. Ekkor a festő úgy szerepelt, mint a csoport hivatalos és aktív tagja. Magritte nemzetközi hírnévre tett szert. 1934-ben részt vett a fontos, Akt az élő művészetben című, Brüsszelben rendezett kiállításon. Erőszak címmel rajzot készített André Bretonnak Brüsszelben, ugyanezen évben kiadott, "Qu'est-ce que le surréalisme?" című munkája borítójára. 1936-ban került sor Magritte első önálló bemutatkozására az óceán túlpartján a New York-i Julien Levy Galériában; s részt vett az első Nemzetközi Szürrealista Kiállításon is Londonban. London felfedezés volt számára - a 30-as évek végén gyakran megfordult az angol fővárosban. Az ez időben a művészi avantgárdban elfoglalt előkelő helye ellenére a műveiből befolyó jövedelem nem volt elegendő a megélhetéshez. 1938-ban dühbe gurult, amikor nem utazhatott el Londonba egy kiállítás megnyitójára. Ugyanebben az évben részt vett Párizsban a Szürrealisták Nemzetközi Kiállításán. |
Paul
Éluard könyv dedikációja:
"René
Magritte részére azon idők emlékére, amikor barátok voltunk.."
|
1940 - 1946 |
A megfeszített munka Magritte-ot az 1940-ben megjelent "L'Invention collective" című új lap melletti elkötelezettségre késztette. A folyóirat hasábjain a belga festők és írók igyekeztek megtörni a csendet, ami a háborúba keveredett országok művészeire telepedett. A borzalmak hatására Magritte 1943-ban teljesen megváltoztatta stílusát. Elvetette a szürrealista stílust és először az impresszionizmushoz, majd a fauvizmushoz közeledett. A festő a "Szürrealizmus teljes napfényben" című írásában magyarázta meg a változásokat. 1944-ben a brüsszeli Dietrich galériában bemutatott impresszionista munkáknak nem volt kedvező fogadtatása. A Szürrealista Kiállításon, amire 1947-ben, Párizsban került sor, az ő művei külön voltak elhelyezve. Magritte soha nem elégedett meg kizárólag a festéssel. 1945-ben rajzos illusztrációkat készített tollal és tussal Lautréamont "Maldoror dalai" című munkájához. Az ötvenes évek elején nagy intézmények versengtek azért, hogy Magritte készítsen számukra dekorációkat. Többek között ő festette ki a brüsszeli Théatre Royal mennyezetét, valamint nyolc kompozíciót a Knokke-Le-Zoute kaszinó szalonjába, falfestményeket készített a Palais des Beaux-Arts részére Charleroiban, és Brüsszelben a kongresszus épületében. Kísérleteket folytatott a fotográfia területén is. 1946-ban Magritte exkluzív szerződést írt alá Iolas galériatulajdonos műkereskedővel, ezután csaknem minden egyéni kiállítását ő szervezte meg. Ugyanebben az évben feleségével és barátaival néhány rövidfilmet készített. Három év múlva Luc de Heuxch filmet forgatott róla Magritte, avagy a Dolgok Leckéje címmel. Magritte sokat utazott ebben az időben. |
|
1950 - 1967 |
Elment Franciaországba és Angliába, Rómába, 1965-ben pedig New York-ba, ahol a Modern Művészeti Múzeum komoly retrospektív kiállítást rendezett munkáiból. A következő évben Izraelbe látogatott. Reuma kínozta, ami szinte lehetetlenné tette, hogy fessen. Elhatározta, hogy szobrokat készít. Egészségi állapota nagyon meggyengült már, amikor 1967-ben Veronába utazott egy öntödébe, ahol a szobrán dolgoztak. Még sikerült elvégeznie a javításokat és szignálnia a viaszmatricán, de már nem látta meg a kész művet. |
| 1967 |
Augusztus 15-én halt meg Brüsszelben, hasnyálmirigy-rákban. Képein Freud gondolataiból kiindulva a tudatalatti szimbólumok ábrázolásával kereste a dolgok közötti összefüggéseket. Tárgyai misztikus szürreális jelentést hordoznak. Amerikában őt tartották a pop art megteremtőjének. |
René Magritte üzenete, 1951
december 17.:
"A kép olykor súlyosan vádolja szemlélőjét."
|
|
|
|
|
|
|
|
Háttér |
|
