LISZT FERENC (Doborján, 1811. október 22. - Bayreuth, 1886. július 31.) Minden idők legnagyobb zongoraművésze és a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője. Apja, Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, a doborjáni birtok ötvenezres birkaállományát felügyelte, maga is zenélt. Anyja - Anna Maria Lager, osztrák volt. Liszt anyanyelve német, de később hosszú párizsi tartózkodása során annyira elsajátította a nyelvet, hogy franciául gondolkodott. És bár magyarul szinte nem beszélt, ennek ellenére egész élete során magyarnak vallotta magát. Élete alkonyán a következőket írta: "Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak." Születése előtt már csaknem egy évtizede dúltak Európában a napóleoni háborúk, éhínséget, betegséget, nyomorúságot hozva az emberekre. Az orosz hadjárat félmillió katonájából ötvenezren tértek haza, jórészt sebesülten. Kelet Európa egyetlen óriási temetővé változott. Ebben a válságos, leromlott helyzetben a kor csillagászati csodája, a Nagy Üstökös tűnt fel az égbolton, éjszakánként bevilágítva a mennyboltot. 1811 februárjában Liszt megfoganása után nem sokkal figyelték meg először az üstököst. Október közepére két csóvájának hosszát már 100 millió mérföldre becsülték, tündöklő fénnyel borította el az egész északi féltekét. Az efféle jelenségeket mindig is nagy dolgokra hivatott ember jöttének előjeleként magyarázták, így történt ezúttal is. A Doborján környékén táborozó cigányok nagy ember születését jósolták. A lényeg nem az, igazuk volt-e vagy sem, hanem az, hogy Liszt Anna hallotta, és később elmondta fiának a jóslatot, akiben mély gyökeret vert, és egész életén keresztül megmaradt benne a kiválasztottság érzése. Csodagyerek volt, hatéves korában mutatkozott meg benne először a zenei géniusz, az apja által zongorázott Ries cisz-moll zongoraversenyét később hallás után visszaénekelte. Liszt egyik meghatározó zenei élménye szintén gyerekkorához kötődik, a Doborján határában táborozó vándorcigányok esti tábortüzüknél énekeltek, táncoltak, ez varázslatosan hatott Lisztre. Az addig nem hallott zenei motívumok rögződtek benne, később a Magyar rapszódiáiban tűnnek elő. Kilencéves korában vitte apja először hangversenyre, ekkor több magyar főúr fölfigyelt a gyerek tehetségére, így Bécsben tudták taníttatni, ahol Karl Czerny növendéke lett, és tehetségére Beethoven is felfigyelt. 1823-ban hangversenykörútra ment édesapjával Franciaországba majd Angliába, végül Párizsban telepedett le. Párizs zenei élete nagy hatással volt rá, sokat fejlődött, zenetanításból élt. Apja halála megrázta, ekkor beleszeretett Saint-Cricq Caroline grófkisasszonyba, de származása miatt nem tartották hozzá méltónak, és elválasztották tőle. Súlyos depresszió vett rajta erőt. Az 1830-as párizsi forradalom rázta fel elzárkózottságából. Legjobb barátai Hector Berlioz és Frédéric Chopin lettek. 1834-ben megismerkedett Marie d'Agoult grófnővel, akit szenvedélyesen szeretett; tízéves együttélésük alatt három gyermekük született: Cosima, Blandine és Daniel. Virtuóz koncertmuzsikusként egész Európa hangversenytermeiben megfordult, Szentpétervártól Glasgowig, Nápolytól Gibraltárig, Konstantinápolytól Dublinig, Lisszabontól Koppenhágáig. Postakocsival és hintón utazott, visszavonulása idején kezdett a vasút terjedni! Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa megrendítette, és hangversenyei jövedelméből 25.000 Ft-ot küldött Magyarország megsegítésére. 1842-ben virtuóz pályafutását befejezve Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Itt zeneszerzőként dolgozott, zongoristaként, honoráriumért soha többé nem koncertezett. Weimarban komponálta legismertebb műveit. Életének ebben az időszakában végre igazi társra talált, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnőre, akivel házasságkötését a katolikus egyház az utolsó pillanatban sajnos megakadályozta. Egész életében önzetlenül támogatta, tanította, és anyagilag is segítette a tehetséges muzsikus növendékeket, és zeneszerzőket. Olyan fiatal tehetségeket is felkarolt, mint Berlioz és Richard Wagner, aki később Cosima lányának férje lett. Egyik fő elhivatottsága a már-már elfeledett régi zeneszerzők népszerűsítése volt. Már virtuóz zongorista hírnevét Mozart, Handl, Beethoven, majd Wagner műveinek terjesztésére, ismertetésére használta fel. Átiratait a mai napig játsszák világszerte. 1875-ben alakult meg Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt. A róla elnevezett Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ma is világhírű zeneoktatási intézmény. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, például a "Hungária" című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. Egyházi műveket is szerzett, liturgikus kompozíciója, az Esztergomi mise, az Esztergomi Bazilika fölavatására készült. Magyar történelmi arcképek című sorozatával a magyar történelem nagyjainak állít emléket. 1867-ben Ferencz József magyar királlyá koronázására írta Koronázási miséjét. Új stílust teremtett, a szimfonikus költeményt. Kompozícióit kortársai egyre kevésbé értették, csak hosszú évtizedek elteltével ismerték el zeneszerzői géniuszát, mely többek között Debussy és Bartók közvetítésével máig is hat a zenei világra. Élete végére nem csak a kompozícióival maradt egyedül, magányosan, barátaitól, és pártfogoltjaitól mellőzve, 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Sírja is ott található. (Forrás - Alan Walker: Liszt Ferenc)

LOCKENHAUS, magyar nevén LÉKA - városias jellegű nagyközség Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban. Kőszegtől 9 km-re nyugatra a Kőszegi-hegység lábánál fekszik a Gyöngyös patak völgyében. 1910-ben 1210, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. A mai települést 1242-ben említik először, majd 1256-ban "Leuca" néven említik. 1390-ben "Villa Lewka", 1492-ben "Opidum Lewka" alakban szerepel a középkori forrásokban. Vámszedőhely volt. Nevezetességei közül az első a LÉKAI VÁR - valószínűleg a 13. század elején építették. A Kőszegiek, majd a Kanizsaiak uradalma volt, Kanizsai Orsolya Nádasdy Tamással kötött házassága révén került a Nádasdyak birtokába, de lakott benne Báthory Erzsébet is. Fokozatosan bővítették és lakhatóbbá tették. A vár kútját Nádasdy Tamás ásatta, ő alakíttatta ki a földalatti börtönt és megújíttatta a lakóhelyiségeket, valamint a konyhát is. Nádasdy Ferenc 1669-ben elővárat építtetett hozzá, de ő maga már nem a várban lakott. A várban ekkor már csak a szolgálónépek és az uradalmi tisztviselők éltek. A fellegvár gyakorlatilag raktárépületként szolgált, ahol többek között lőport tároltak. A lovagterem készletraktárként működött. A várkápolnában a 13. századból származó freskótöredékek maradtak fenn. A kápolna alatt a Nádasdyak családi sírboltot alakítottak ki, de később mégis a plébániatemplom sírboltjába temetkeztek. A vár az 1906-os és 1956-os helyreállításoknak köszönhetően ma is teljes épségben áll, de berendezése 1945-ben nagyrészt megsemmisült. Léka később az Esterházyak birtoka lett - maga a vár is egészen 1968-ig, amikor az Esterházy-családtól az addigra teljesen leromlott állagú, lakatlan épületet megvásárolta Paul Anton Keller osztrák író és felesége. A 13. századból eredő, érintetlen románkori elemeket ma is tartalmazó vár felújítását ők kezdték el, a fellegvárban gyógyintézetet, az elő várban pedig panziót alakítottak ki. Keller 1976-ban bekövetkezett halála után pedig az özvegy létrehozta a férjéről elnevezett alapítványt, mely 1980-tól az osztrák állammal közösen kezeli az építményt. Az alapítvány vagyonából a történelmi tényeket némiképp átugró fantáziával az épületeket fokozatosan renoválták, történeti múzeumot, koncerttermet alakítottak ki. Restaurálták a gótikus várkápolnát és a lovagtermet is. Vendéglőt, vendégszobákat, szállodát létesítettek benne. A várban természetrajzi múzeum is működik, melyet Huszty Ödön ornitológus hercegi magántitkár alapított. Az egykor a történelmi Magyarországhoz, az I. világháború befejezése óta pedig Ausztriához tartozó, Kőszegtől mindössze néhány kilométerre fekvő Léka várának épületében többtucatnyi alkotás látható. Se szeri, se száma a várban található szobroknak, domborműveknek. Nagyobb részük tökéletesen azonosíthatatlan műalkotás. A lékai vár egyik belső udvarában álló FEDETLEN FŐVEL című, fedetlen fejű katonát ábrázoló, másfélszeres életnagyságú mészkő szobornál legalább az alkotó azonosítható - a szobor talpának jobb szélébe a szerző bevéste saját nevét, még a cseh nyelvben használatos mellékjelet is gondosan odaillesztette. Josef Maratka - 1874-ben született és 1937-ben elhunyt cseh szobrász korszakonként más-más stílusirányzat mellett kötött ki. Az 1900-as évek elején Rodin műhelyében dolgozott Párizsban, és első érett művei az expresszionizmushoz állnak közel. Prágába visszatérve a szecessziós szimbolizmushoz csatlakozott, háború utáni művei pedig a neoklasszicizmus hatását tükrözik. Még érdekesebb, hogy olimpikon is volt, szobrászat kategóriában részt vett az 1932-es Los Angeles-i olimpia művészeti versenyein, de érmet nem nyert, csak méltatást. Ez a szobor kései korszakából, a 20-as, 30-as évekből származhat, és itteni elhelyezésére valamikor az 1970-es években kerülhetett sor.

A vár alatti település főterén álló plébánia 1215-ben már működött. 1336-ban a ferencesek látták el a szolgálatát. Léka 1492-ben vásártartási jogot kapott. 1532-ben a török annyira elpusztította, hogy a Nádasdy Tamás horvát bán által telepített horvátokkal kellett a veszteségeket pótolni. Ekkor pusztult el Léka középkori ferences kolostora is. 1580 körül lakói evangélikusok lettek, katolikus plébániáját csak 1660-ban alapították újra. A SZENT MIKLÓS püspök tiszteletére szentelt PLÉBÁNIATEMPLOM 1656 és 1669 között épült a sienai Pietro Orsolini mester tervei szerint. Építtetője Nádasdy Ferenc volt. A hajó magassága 18, a toronyé 57,5 méter. A templom kegyképe a Pozsony-virágvölgyi Nagyboldogasszony-templom kegyképének másolata. Alaprajza görög kereszt alakú, négy kápolnával, melyek félköríves kiöblösödéseket képeznek. A Miklós püspököt és Miklós barátot ábrázoló főoltárképet 1675-ben Kéry György kőszegi festő készítette. A főoltárt díszítő szobrok Szt. Istvánt, Imrét, Borbálát és Erzsébetet ábrázolják. A templom alatti kriptában középen látható Nádasdy Ferenc országbíró és felesége, Esterházy Julianna vörös márvány szarkofágja, fehér márvány angyalszobrokkal, és a kettős címerrel. Vele szemben látható Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya reneszánsz stílusú síremléke. A szarkofágot Nádasdy Tamásnak és feleségének térdeplő alakja, és a két család címere díszíti. Itt látható még az 1710-ben elhunyt Nádasdy Ferenc III. és Nádasdy Lipót (1758-ban halt meg), továbbá Nádasdy II. Lipót és feleségének (1813) neogótikus ónkoporsója. A falban lévő sírokban a Draskovich család és Ágoston-rendi szerzetesek nyugszanak. A templomot 1895-ben kívülről, 1913-ban pedig belülről is teljesen megújították. A második nagy restaurálás 1986-ban kezdődött és 2003-ban ért véget. Orgonája a tartomány legnagyobb ilyen hangszere. - A Lékai Kamarazenei Fesztivált 1981-óta rendezik meg évente. A klasszikus zenei koncertek a várban és a plébániatemplomban hallhatók, ahol a világ minden részéből érkezett művészek működnek közre. A templomhoz kapcsolódik az egykori ÁGOSTON-RENDI KOLOSTOR, amely 1655-1668 között épült, kora barokk stílusban. 1820-ig volt a szerzetesrendé. Ebben az időszakban a környék kulturális központjává vált. 1868-tól az Esterházyak nyári kastélya volt az egyszerű, egyemeletes, árkádos udvarú épület. A PESTIS-OSZLOP a templom előtt látható. 1719-ben készült, barokk stílusban, Szent Sebestyén és Szent Rókus a pestis szentek alakjaival.

A főtéren volt 1492-től a falu piaca is, 1992-ben az 500 éves évfordulóra EMLÉKHELYET építettek a helyére (első nagyítható kép). A SZOBORPARK - a város központjában található nagy parkoló és a tó körül felállított alkotásokat mutatja be (második nagyítható kép). A szobrokat a két évente megrendezett Fafaragó Szimpózium keretében készítik külországi és hazai művészek. A kanyargós úton továbbhaladva a falu után a jobb oldalon található a kicsi, gondozott, tiszta, rendezett, és meglepően szép STRAND. Egy normál, körülbelül egy méter mély medence, egy kis gyermekmedence és egy harmincméteres, négy startköves úszómedence alkotja a repertoárt, mindez megfejelve egy ingyenes, középméretű csúszdával.