CÁK - A Kőszeg hegyalján elhelyezkedő falu Kőszegtől 6 km-re nyugatra, a Kőszegi-hegység keleti lábánál található. Határában római kori sírdombokat és a 20. század elején két frank mintájú, 9. századi típusú szárnyas vaslándzsát találtak. Első írásos említése 1279-ből való, akkor Villa Chak néven említik. A későbbiekben Czak, Czaak változatok is előfordultak. A 19. század végéig jelentős szőlő és borkultúrája volt, amit a filoxéra járvány nagyrészt elpusztított. A szőlőket újratelepítették, de az ágazat régi jelentőségét nem nyerte vissza, a korábban is jelentős gesztenye- és gyümölcstermesztés vette át szerepét. Korábbi középkori, Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt temploma helyett, 1894-ben építettek újat, Szent Erzsébet titulusút, Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján. Bár az ősi falukép a 19. század második felében jelentősen átalakult, Cák régi épületeinek magas kőkerítései, a zárt kapuszínek rejtekében található gyönyörű tornácok, évszázados lugasok ma is lenyűgözik az idelátogatót. Szabadtéri Néprajzi Múzeumát ősi műemlék pincesor alkotja. Ezen a Kőszeg hegyalja aprócska településén található ugyanis festői szépségű környezetben a híres, 19. század elején épült Cáki pincesor (kép balra). A műemlékként védett régi korok hangulatát idéző 9 db talpgerendás, boronafalú, előreugró tetőszerkezetű, zsúppal fedett épületek nem bor, hanem elsősorban gesztenye és gyümölcs tárolására szolgáltak. Figyelemre méltóak a pincékben látható prések, amelyek közül nem egy a 18. századból való. Körülöttük néhány 100 éves szelídgesztenyefa őrzi emlékét a valamikor virágzó gesztenyeligeteknek.

VELEM - A község Magyarország nyugati határán a Kőszegi-hegység lábánál fekszik, Kőszeg városától 8 km-re. Északkeletre Cák, délkeletre Kőszegszerdahely, délre Bozsok, nyugatra pedig az osztrák határ szegélyezi. A település az Írottkő Natúrpark része. A községet minden nyelven Velemnek nevezik. Feltárások alapján a faluban és környékén már az új kőkorban is éltek. A hetvenes években hosszabbították meg az Országos Kéktúra útvonalát Sümegtől Velemig. Ettől fogva hosszú ideig a község volt a kéktúra egyik végpontja. Ma már az Írottkő vette át ezt a szerepet, itt csak áthalad a túraútvonal. A község neve először 1279-ben, a rohonci vár részeként, Welem alakban maradt fenn. Rohonc birtokosai uralták. A falu természeti értékeit az 1930-as években fedezték fel igazán: az idegenforgalma fellendült, sokan vásároltak itt hétvégi telket. Szintén ezekben az években a falu összefogásából épített strandot adták át. 1938-ban Szombathely városa gyermeküdülőt építtetett, és ugyanebben az évben egy Pavetits Ede nevű kőszegi tanár birtokán átadták a Garaboncia Üdülőtelepet. (kép balra - Hősök kapuja).

VÍZIMALOM - a középkorban a falu közepén futó gyorsvizű patakra több malmot is építettek. Ezek közül a Schulter malom a mai napig látogatható. Ezt a kétkerekes malmot 1568-ban említik először. 1715-ben a Sibrik-uradalom része volt. A Schulter nevet az utolsó molnár családról kapta, akik Felsőőrről költöztek ide és 1769-től ők voltak a tulajdonosok. 1870 és 1900 között nem működött. A hagyomány szerint Savanyú Jóska (1845-1907), a híres bakonyi betyár is menedékre talált itt egy alkalommal. A régi malom boronafalú, zsúptetős volt két vízikerékkel, amelyet 1913-ban lebontottak, de a következő évben kőből újraépítették. 1919-ben egy emelettel bővítették. 1951-ben államosították, de csak néhány évig működött. Bezárása után először teljesen fel akarták számolni, de 1965-ben műemléki védettség alá helyezték, majd 1980-ban helyreállították, és bemutatóhellyé alakították. Ma szépen helyreállított múzeum, és a gabona őrlésére is képes. A terület hajdani számos vízimalma a gyors hegyi patak energiáját használta fel. A malom, bár Kőszegszerdahely házaival határos, ennek ellenére közigazgatásilag már Velemhez tartozik.

A korona egykori őrzési helye - bunker bejárat - művésztelep

Régmúlt időket idéz a Pákó - dűlő borospincéinek romantikája. 1944-45-ben a világháború utolsó hónapjaiban a menekülő Szálasi kormány rendezkedett be a községben, itt helyezték el a miniszterelnökséget, itt őrizték a villa kertjébe ásott bunkerben a Szent Koronát 1944. december 29. és 1945. március 19. között és 1944. december 24-én a településen tartották utolsó országgyűlésüket. A Stirling-villa és a kert ma kézműves mesterek népművészeti alkotótelepe. A községben 10 állomáshely kialakításával szelídgesztenye tematikus sétaútvonal jött létre. Az október közepén megrendezésre kerülő kétnapos Velemi Gesztenyeünnep az ősz (október) egyik legszebb szabadtéri rendezvénye lett. Gesztenyéhez kapcsolódó gasztronómiai különlegességek, népművészeti bemutatók, gyermekjátszók, táncos és nívós zenei programok várják a vendégeket.

A velemi autóbusz fordulótól a volt Avar Szálló után letérve az aszfaltos útról erősen emelkedő erdei ösvényen lehet felmenni a község feletti 582 méter magas SZENT VID - HEGY csúcsán álló Szent Vid - kápolnáig. A legfontosabb tárgyi emlékek a Szent Vid - hegyi ásatások során kerültek elő. Már a kőkori ember és az i. e. 2. évezredből illír bronzművesek nyomait is megtalálták itt. Az i. e. 4-3. században kelták, később pedig rómaiak vették birtokba a tájat. A hegy lábánál avar temetőre bukkantak. A velemi Szentkút-forrásnál 2000 éves római kori vízvezetéket találtak, amely az ivóvizet szállította Savariába, a mai Szombathelyre. A falu vízellátását ma is ezekre a forrásokra épített törpevízművek biztosítják. A Szent Vid-hegy valószínűleg az Árpád-korban is erődített hely volt. Azonban a vár első írásos említése csak a 13. századból való, Castrum Viti néven. Ekkor a faluval együtt a Németújváriak birtoka volt. A későbbiek során elfoglalta Frigyes császár, akitől Mátyás király vette vissza a 15. század második felében. Jurisics Miklós 1532-ben még a Szent Vid kapitánya címet viselte, de a vár ekkor már valószínűleg romokban állt. Felfelé a Szent Vid-hegy oldalában a vegyes bükkerdő után egy szép, oszlopcsarnokszerű fenyves látható. A teraszos hegyoldalban néha szinte mélyútként vezet a kápolna felé a turistaút. A Szent Vid-hegy lépcsőzetes kiképzésű oldala még egy új kőkori kultúra maradványa, a római korig éltek itt és a környéken földművelést és állattenyésztést folytató népek. Az Országos Kéktúra emlékműve a Szent Vid-hegy gerincén áll, közel a turistaúthoz. Ez a szombathelyi természetjárók által emelt stilizált kéktúra jelvény jelezte az Országos Kéktúra hivatalos kezdőpontját 1977-től 1989-ig. Csak a rendszerváltás után került a kéktúra kezdőpontja az országhatáron álló Írottkő kilátóhoz, így az manapság már szó szerint határtól határig járja végig Magyarországot.

A kapaszkodó utolsó métereihez már egy lépcsősoron lehet eljutni, sziklába vájt mélyedések mellett a kápolnáig. Korábban, még a korai középkorban vár állott ezen a jól védhető hegyfokon, amit azonban még 1291-ben leromboltak. A Szent Vid-hegyen található SZENT VID-TEMPLOM tornyában 13. századi kerített lőréses alapokkal rendelkező, egyhajós, barokk épületet már a 17. század végén jelzik a források. Az egykori vár sarokbástyájára építette 1713-ban Hilerian szerzetes a remetelakot és kápolnát. A 18. Századtól a környékbeliek búcsújáró helye. Mai alakját az 1859-es átépítésnél alakították ki. Ekkor Szent Vid szobra a Fájdalmas Szűzanya mellékoltár fölé került. A szentély trapéz záródású, a hajónál keskenyebb. A hajó boltozott, de a szentély sík mennyezetes. A torony háromszintes, tetejére nyolcszög alakú sisak került. Copf stílusú szószéke a 18. század végén készült. A kisebb harangot 1688-ban Bécsben öntötték, a nagyobbat 1926-ban. A legrégebbi képet 1700-ban ajándékozták a templomnak a lékai hívek, Mária mennybe menetelét ábrázolja. A barokk főoltár feletti képet 1890-ben Kőszegen készítették. Itt áll még Szent Vendel és Szent Rókus szobra is. A mellékoltárt pedig Pietá-szobor és Szent Vitus faszobra díszíti. A templom ma is működik, jelentős számú külföldi és hazai vendéget látnak vendégül minden év június 15-én a Szent Vid-templomi búcsú, valamint az 1849-es kolerajárvány emlékére minden év szeptemberének utolsó vasárnapján Perenye község fogadalmi zarándoklata alkalmából.

Bejárat - látkép trianoni emlékharanggal

Az ÜDÜLŐFALU Velem közigazgatási területén a Kőszegszerdahelyről Velembe vezető út jobb oldalán a Szent Vid-hegy lábánál épült fel. Névadója egyben a tulajdonosa is: Novák Tamás vállalkozó. A Velem határában csodaszép környezetben megépült hat és fél hektáros üdülőfalu hivatalos neve: Novákfalva Millenniumi Emlékpark és Üdülőfalu. Az építkezés 2000-ben kezdődött, előbb az emlékpark, majd az apartman házak és a nagycsaládosok házai készültek el, később uszoda, babamúzeum és egy jurta múzeum is. Az üdülőfaluba fából faragott kapubálványok között lehet belépni, ahol a látogató elsőként egy aranyozott apostoli kettős keresztet pillant meg, amelyen az 1920-ban Trianonban keresztre feszített történelmi Magyarország zománctérképe látható a mai államhatárok fekete körvonalával. Minden délután fél ötkor - a békediktátum aláírásának időpontjában - megszólal a trianoni emlékharang, amely két percig tartó zúgással idézi fel a magyar történelem tragikus fejezetét. Az üdülőfalu kerítése mentén 74 kopjafa (kép balra) áll, amelyek a 64 vármegyét, a nyolc horvátországi vármegyét, Budapest székesfővárost, valamint magát a történelmi Magyarországot szimbolizálják. Egy nemzetiszínű ponyva alatt helyezkedik el Novákfalva szabadtéri temploma, amely mellett faragott oszlopok, székely kapuk, hagyományos magyar címerek láthatók. A falualapító a millenniumi emlékparkban igyekezett megörökíteni saját alakját is: az Árpád- Álmos dinasztiának, a Szent Koronának, valamint a kőszegi grófoknak a címerei mellett feltűnik a Novák család címere is. A szabadtéri színpadhoz vezető kalotaszegi kapu tetőzete alatt pedig rovásírással olvasható: "Készíttette Novák Tamás". Van itt néhány kemence, amit természetesen a vendégek is igénybe vehetnek. A kemencék mellett található még egy szabadtéri sütőhely, ahol baráti társaságok tehetik hangulatosabbá egy-egy összejövetelüket. A főépületben is, és a falu teljes területén olyan festett és faragott bútorok, egyéb fafaragások (kép jobbra), valamint más kézműves termékek találhatóak, amik az ősi magyar mesterségeket űző mesteremberek keze munkáját dicsérik.

BÜKFÜRDŐ - BÜKI GYÓGYFÜRDŐ - Bük város Nyugat-Magyarországon, Vas Megye északnyugati részén, a Csepregi kistérségben, Kőszegtől 25 km távolságra helyezkedik el. A döntően mezőgazdaságból élő bükiek életében az egyedülálló ásványi anyag-tartalommal rendelkező gyógyvíz felfedezése hozott változást. 1957 őszén határában kőolajat kerestek, de a várakozással szemben a fúrások meleg vizet hoztak a felszínre. A Bükfürdői I. számú kútból 1282 m mélyből tör fel a gyógyvíz. Kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonátos termálvíz. A község felismerve a felfedezés jelentőségét a melegvíz kútra 1962-ben fürdőt épített. Addig az értékes víz a közeli Répce folyóba vezető árokban csordogált. Az úgynevezett "árokfürdőzés" gyorsan népszerű lett a környék lakossága körében. A fürdő a következő években fokozatosan épült ki, de sokáig csak egy medencével üzemelt. Vizét 1965-ben hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A fedett fürdő 1972-ben nyílt meg, ezzel alkalmas lett az egész évi gyógyüdülésre is. Az 1970-es évek során nemzetközi hírű fürdővé épült ki. 1973-ban gyógyfürdővé, 1979-ben országos jelentőségű gyógyhellyé nyilvánították. A lakosság fogyása előbb megállt, majd dinamikus növekedésnek indult. A fürdő körül kempingek, szállodák, üzletek, panziók, vendéglők sokasága épült fel. 1992-ben megnyílt a rekreációs park is. Ma a fürdő az ország második legnagyobb gyógyfürdője. Területe 14 hektár, 32 medencével (ebből 11 fedett), több mint 5 ezer négyzetméter vízfelülettel rendelkezik. A gyógy- és strandfürdő gyógyvizes medencéi 32-38 °C fokos, a strand- és sportolásra alkalmas medencéi 26-28 °C fokos vízzel vannak feltöltve. A település egyre inkább üdülővárossá nőtte ki magát. Lakói megélhetésében ma már jelentős szerepet játszik az idegenforgalom. Bük 2007. július 1-jei hatállyal városi címet kapott.

SÁRVÁR - Nyugat-Magyarországon, Vas megyében, a Sárvári kistérségben, Kőszegtől 40 km távolságra található. A NÁDASDY - VÁR épületegyüttese az ország egyik legkiemelkedőbb műemléke, a város szimbóluma. A mai palota együttes délnyugati sarkában álló 13. századi, háromszintes lakótoronyból, és a mai épülettömb északi egyemeletes szárnyából fejlődött ki. E vár első említése 1288-ból való. A következő nagy építkezések a 15. század második felében, a gótika jegyében folytak. A Kanizsai család idején a mai déli szárny helyén háromszintes reprezentatív termekkel ékesített főúri lakóépület készült el. A 15. század végén épült a mai kaputorony alsó szintje. A 16. század elejére nagy kiterjedésű zárt udvar alakult ki, a védelmet a természeti adottságok mellett, a rótt palánkos földsáncok biztosították. A várárkot a Gyöngyös-patak vizével töltötték fel. A Nádasdy család 1534-1671 között birtokolta a várat. A reneszánsz stílusban folyó építkezések eredményeképpen kialakult a várpalota azon formája, amilyennek napjainkban ismerjük. A mai látható ó-olasz bástyás védelmi rendszer 1588 és 1615 között épült. A Díszterem mennyezetfreskóit 1653-ban Hans Rudolf Miller készítette el, és a megrendelő Nádasdy Ferenc országbíró nagyapjának – Nádasdy Ferencnek- győztes csatáit ábrázolják. Az oldalfalakon Dorffmeister István 1769-ben festett ószövetségi tárgyú freskói láthatóak. Estei Ferdinánd főherceg 1803-ban vásárolta meg a várat, amelyet utódja restauráltatott. A reneszánsz árkádsort a keleti szárnyon befalaztatta. Az emeleti szárnyon folyosók épültek, így a kastély körbejárhatóvá vált. A várárok vizét lecsapolták, és felépítették a ma is látható vörös téglából rakott hidat. A 19-20. század folyamán csak kisebb átalakítások történtek, így a vár napjainkig is a 16-17. századi erődített késő reneszánsz várkastélyok hatását kelti. A Sárvár szívében magasodó, legtöbbet kaputornyával és a várárkot átívelő boltíves hídjával ábrázolt várkastély a nemzeti örökség része. Otthont ad a Nádasdy Ferenc Múzeumnak, ami 1951-től működik a várban, nevét arról a Nádasdy Ferenc országbíróról kapta, akinek műgyűjteménye Európa-hírűvé vált a 17. században. A kapubejáró boltíves előcsarnokában található a múzeum bejárata. A Múzeum legszebb terme maga a Díszterem, amely egyedüliként őrzi a Nádasdy család ragyogását a 21. sz elején is - egyéb helyiségeiben tematikus kiállítások (történeti, nyomda- és térképtörténeti, iparművészeti) nyertek elhelyezést. Az egyre bővülő huszárgyűjtemény és kiállítás is nemzetközi jelentőségű.

A vár díszterme

A várból jobbra indulva a várárok helyén kialakított park évszázados platánjai kísérik a járókelőt a vár szomszédságában lévő ARBORÉTUM bejáratához. A nagy múltra tekintő növénykert utcai frontja nem árulkodik a közel tízhektáros természetvédelmi területről. A 17. században kialakított arborétum jelenleg az Erdészeti Tudományos Intézet kezelésében áll. A város "tüdejeként" is funkcionáló területen többek közt 200-300 éves kocsányos tölgy, 32 méter magas piramistölgy, 190 éves japán akác, platánok, tiszafák, számtalan örökzöld, hóvirágfa, a május és június fordulóján virágzó rododendronok és távol-keleti gyűjtemény várja az idelátogatót. A dús lombú fák, az ágak közt fészkelő madarak igazi felüdülést kínálnak. A Gyöngyös patakból táplált mesterséges tavak és a sétányok melletti szobrok (első kép lent) teszik élmény gazdaggá a kertészkertben tett kirándulást.

Csónakázótó után érhető el a GYÓGY- és WELLNESS FÜRDŐ épületegyüttese (2-3. kép). Sárvár egyik legfontosabb vonzereje kétségtelenül az itt található kétféle gyógyvíz, amely megalapozta a város ma is látható fejlődését. Sárvár környékén 1200 méteres mélységből 43°C fokos, 2000 méterről magas sótartalmú 83°C fokos gyógyvíz tör fel. Ezekkel az ásványi anyagokban gazdag termálvizekkel táplálják a gyógyfürdőt és a szabadtéri strandot is.

KÖRMEND - Rába-parti város Vas megyében, a Körmendi kistérségben, Kőszeg városától 50 km-re. Legfőbb nevezetessége a 17. századi barokk KÖRMENDI VÁRKASTÉLY, más néven Batthyány -Strattmann-kastély. Első kővárát a település északnyugati sarkában létesítették, de azt a tartományurak elleni hadjáratokban lerombolták, maradványait széthordták. A napjainkig fennmaradt új erődítményt már a virágzó mezőváros északkeleti sarkában emeltette Széchényi László báró a 15. század közepén. Később az Ellerbach család szerezte meg az épületet. Utolsó tagjától, Jánostól, adósságai fejében, hosszas pereskedés után Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonába került. Szerencsés módon megmaradt egy korabeli várlajstrom, ami hű képet mutat a török hódoltság kori állapotáról, mely szerint a mocsaras vizesárokkal körülvett négyszögletes várnak sarkait egy-egy kerek torony erődítette meg, bejárati kaputornyát pedig a nyugati oldalon alakították ki. 1604-ben a Habsburg császár és király kegyelméből a Batthyány főnemesi család kapta meg. Mivel a hadászati fontosságú Kanizsa végvárának elfoglalása után katonai szerepe megnőtt, földesurai igyekeztek hadieszközökkel és helyőrséggel bőven ellátni. Az 1652-es tűzvészben leégett főúri rezidenciát Batthyány Ádám gróf utasítására nagyszabású tervek alapján átépítették, mind a négy oldalán emeletes lakószárnyakat kialakítva, megemelve a tornyokat is. Újabb hadiállapotra 1664-ben került sor, amikor a török nagyvezér csapatai itt akartak átkelni a Rába folyón és ezért ágyúkkal lőtték a védőket, akik a francia segélyhadakkal együtt sikeresen verték vissza a heves támadásokat. Az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc katonaság felégette a Habsburg-hű Batthyányiak várkastélyát. A 18. századi munkálatok ismét megváltoztatták a külső homlokzatát, újabb emeleti résszel bővültek a lakószárnyak, manzárdtetőt, és bejárata fölé egy hat oszlopon nyugvó hatalmas erkélyt helyeztek az olasz Felice de Allio építész tervei szerint. Az erkély és a timpanon a klasszicizmust képviseli. A gyönyörűen berendezett Batthyányi-várkastélyban 1944-ig laktak, termeiben felbecsülhetetlen értékű régiségeket őriztek, melyeknek nagyobb része a tulajdonosok elmenekülését követő időszakban elkallódott. A 80-as évek elején, Haraszti Margit restaurálta a díszterem falfestményeit. Ma a főépületben, az 1965-ben alapított Rába Helytörténeti Múzeum kiállításait tekintheti meg a kíváncsi látogató. A Körmendi Kastélypark Természetvédelmi Terület - a 18. századi Batthyányi-kastély parkját a Rába ártéri erdejére telepítették rá, meghagyva a tölgy-, kőris-szil ligeterdő fáinak legszebb példányait.