JURISICS MIKLÓS GIMNÁZIUM - (Hunyadi u. 10) több mint 330 éves múlttal rendelkezik, Vas megye legrégebbi gimnáziuma. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1660 éveiben működő protestáns gimnáziumot az ellenreformáció megszüntette, és helyette 1667 júniusában Széchenyi György gróf birtokán lerakták az iskola és a kollégium alapkövét. Az iskolát működtető jezsuiták nagyon komoly hittérítő munkát szántak az intézménynek az "eretnek" Kőszegen. Az 1691/92. tanévre épült ki a négy osztályos rendszer hat osztályossá. 1815-ben a jezsuita rendet Kaposvárra helyezték. 1815 októberétől a bencés rend iskolafenntartói rangra emelkedett Kőszegen. 1883-ban a város tervet fogadott el a kisgimnázium főgimnáziummá fejlesztésére, de épületgondok miatt erre 20 évet kellett várni. A kőszegi képviselőtestület alapítványt hozott létre a főgimnáziumi épület létesítésére, szerződést kötöttek tanítás céljára a bencés renddel, megvették a telket az Esterházy-családtól, megszerezték az engedélyt az uralkodótól és 1908-ban elkészült ez az épület. 1948. augusztus 13-án az intézmény állami kezelésbe került a felszereléssel, a hozzá tartozó földterülettel és a fiúnevelővel együtt. Ekkor kapta a Jurisics Miklós Állami Gimnázium nevet. 1948-tól az intézmény megőrizte általánosan képző gimnázium jellegét. Főépületének jobb oldalán a parkban, a kerítésen belül áll egy JURISICS MIKLÓS mellszobor. Szentirmai Zoltán (1971) klasszikus, mészkő 5/4-es, posztamenssel együtt kb. 2 m magas alkotása.

A CHERNEL ISTVÁN EMLÉKMŰ - a Hunyadi és az Arborétum utcák szétválásánál (Arborétum u. 1/Hunyadi u. 16), az 1865-1922 között Kőszegen élt Chernel István Madárvédelmi Mintatelep és Emlékmúzeumot alapító emlékét őrzi. Az oszlop, mely a maga eszközeivel ugyanezt teszi, mára már különleges dolog, hiszen a domborműnek helyet adó architektúrát sűrűn befutotta és nyáron jószerével eltünteti a borostyán. Alkotója Mayer Sándor (1931) szombathelyi szobrászművész, klasszikus stílusú mészkő obeliszk és domborműves emléktábla.

1980-ban megalakult a Kőszegi Tájvédelmi Körzet, melynek központja a Chernel-kert Arborétum és Bechtold István természetvédelmi látogatóközpont. A CHERNEL-KERT ARBORÉTUM (Arborétum u. 2) egykor a -család mintegy 1,5 hektáros gyümölcsöskertje volt, majd Chernel István ornitológus emlékkertté, madárvédelmi mintateleppé alakította. Az arborétum kialakításához 1898-ban fogott hozzá, amikor nemzeti ünnepeinken, jelesebb napokon és családi eseményeken emlékfákat kezdett ültetni. Később sűrű sövényeket telepített, hogy a madarak jó fészkelő- és búvóhelyeket találhassanak. Baráti kapcsolatot ápolt számos közeli arborétum gazdájával, a növények egy részét is Kámonból, Szelestéről szerezte be. Chernel István utódai többé-kevésbé megpróbálták a park értékeit megtartani, de eközben ismét gyümölcsfákat ültettek. A II. világháború után államosították, és gazdálkodóknak adták bérbe. A pusztulástól végül Horváth Ernő, a Vas Megyei Múzeumok igazgatóhelyettese mentette meg; így 1965-ben a múzeum birtokába került. Még abban az évben az Országos Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította, és a nagyközönség számára is megnyitották. A kertet Retkes József tervei alapján rekonstruálták. A szomszédos kertek megvásárlásának köszönhetően területe 1972-re 2,6 hektárra nőtt. 1972-ben, egy kis faházban megnyitották a Chernel István Múzeumot is, ahol a hagyatékon túl Kőszeg környékének élővilágát is bemutatják. Az arborétumot és társintézményeit 1992-ben bezárták, és csak két év múlva nyitották meg újra, amikor a Fertő-Hanság Nemzeti Park kezelésébe adták. 1998-ban alakították ki a védett növényeket bemutató tanösvényt. A múzeumot új épületbe költöztették. 2002-ben az intézményeket az akkor alakult Őrségi Nemzeti Parknak adták át, és ekkor elkezdték a besűrűsödött kert felújítását. Hangulatos úttal feltárták a kert korábban gyümölcsösként használt részét, amit Horváth Ernő díszfákkal ültetett be. 2002-ben készült el a kert különleges kapuja, Tornai Endre András kőszegi szobrászművész munkája. A kertben az arborétum mellett madárvédelmi mintatelep is működik. A részlegesen megtekinthető madárkórházban ápolják az egész Dunántúlról érkező sérült madarakat. A park legértékesebb fái a kínai aranyfenyők, amik mellett áll itt néhány hatalmas lucfenyő- és közönséges jegenyefenyő, atlaszcédrus és andalúziai jegenyefenyő is. A BECHTOLD ISTVÁN TERMÉSZETVÉDELMI LÁTOGATÓKÖZPONT - Kőszeg egyik legújabb látnivalója és nevezetessége. Földbe süllyesztett, terméskővel kirakott, kerek épülete a város keleti peremén, az Aradi vértanúk parkjában, a Chernel-kert Arborétum közelében áll. Az 540 m2 alapterületű épületet az Őrségi Nemzeti Park az Európai Unió támogatásával építette a Fertő-Hanság Nemzeti Parktól megörökölt kert mellé. A központ 2006 októberében nyitotta meg kapuit. Deklarált célja, hogy felhívja a kirándulók figyelmét a természet szépségeire és a környezettudatos életmód értékeire. A látogatóközpontban az állandó kiállítások mellett - a gyerekeknek kialakított interaktív kiállító terem; 60 fős, multimédiás konferenciaterem és natúrbolt is van; a központ melletti parkban - sövénylabirintus és óriás kirakó játék várja a látogatókat. Állandó kiállítások - a madarak élete; Kőszegi-hegység természeti értékei; Chernel István, Bechtold István és Horváth Ernő természettudósok munkássága.

A KŐSZEGI-HEGYSÉG az Alpokalja egyik kis tája egyharmad részben Vas megye, kétharmad részben az ausztriai Burgenland területén. Természetes szépségei mellett jelentős építészeti emlékekkel is büszkélkedhet. Itt halad el az Országos Kéktúra útvonala a magyar–osztrák határon emelkedő 882 méteres Írottkő felé, ami egyben a Dunántúl legmagasabb pontja is. A középhegység északkeleti irányban lejtő fő gerince az Írottkő (882 m), Kendig (726 m), Irány-hegy (665 m), Óház-tető (609 m), Pintér-tető (497 m) vonulaton húzódik. Az ebből merőlegesen elágazó oldalgerincek közül a nevezetesebbek északnyugaton a Stájerházak (551 m), a Vörös-kereszt (467 m) és a Tábor-hegy (646 m), a Kőszeg hegyalja felőli délkeleti oldalon pedig a Kalapos-kő (587 m), a Szent Vid-hegy (568 m), a Szabó-hegy (419 m) és a Kálvária-hegy (392 m). A hegység jelentős része a Kőszegi Tájvédelmi Körzet védelme alatt áll. A 4200 hektáros terület magába foglalja Kőszeget, valamint a Kőszegi-hegység és Kőszeg hegyalja 5 kis települését: Bozsokot, Cákot, Kőszegdoroszlót, Kőszegszerdahelyet és Velemet. A Kőszegi-hegységben egyszerre és együtt tanulmányozható az alpesi és a pannon növény- és állatvilág számos faja. A tájvédelmi körzet klímája az Alpok közelségéből adódóan hűvös, párás. Az évi csapadékmennyiség messze meghaladja az országos átlagot. E tájon rengeteg a forrás, alig néhány négyzetméteren 10 helyen bukkan fel a víz. A Kőszegi-hegységet máig szinte egybefüggő erdő borítja, amelyre elsősorban gyertyános-tölgyes vagy a hegyvidéki bükkös a jellemző. A nagy területű erdőket telepített lucfenyő erdő, illetve jegenyefenyő megmaradt állományai díszítik. A hegység vízjárta völgyeiben, a patakok alsó folyásánál gyakran alakulnak ki hegyvidéki égerláposok, esetleg kisebb mocsaras, lápos területek. A hegység déli oldalait régebben szelídgesztenyések díszítették, amire ma már csak kisebb ligetek emlékeztetnek. A magashegyeket idéző felső régiók bükköseiben és a kaszálókon erdei ciklámen, havasalji rózsa, hegyi zergevirág, fehér sáfrány, fekete áfonya és még sok és érdekes, ritka és gyakran csak itt élő növények nyílnak; hegyi lednek, havasalji tarsóka, hármaslevelű kakukktorma. A párás rétek, völgyaljak ritka növényei a lápi nyúlfarkfű, struccpáfrány, a fehér acsalapu és a szibériai nőszirom. A szurdokerdőkben turbánliliom, széles levelű harangvirág, és holdviola nyílik. A hegység állatvilágában több alpesi rovarfaj jelenléte bizonyított - olyanok is, amelyek csak itt élnek Magyarországon, mint például az alpesi sáska. A hegység állatvilágát szintén több értékes és ritka faj jellemzi, például a számos, szigorúan védett lepke- (pl. óriás medvelepke) és szitakötőfaj (pl. erdei szitakötő), de hasonló érték a bogarak között is akad (különösen értékes faj a futóbogár). A tiszta vizű patakokban él a kövi csík, a sebes pisztráng, a mind ritkább kövi rák, a nedves élőhelyeken gyakori a sárga hasú unka. A hegyi patakok mentén a vörös hasú unka is előfordul, a szép, és máshol ritkán látható foltos szalamandra pedig kifejezetten gyakori, mindennapos látvány. Az igen gazdag madárvilágot több hegyvidéki faj jellemzi: tüzes fejű királyka, búbos- és fenyves cinege, keresztcsőrű, süvöltő költ a területen. A hegységben fészkel a fekete gólya, a kabasólyom és a darázsölyv. Sajnos a vidék jellegzetes nagymadara, a siketfajd már eltűnt a területről, de a császármadár még nem, és az odúlakó kék galamb is viszonylag gyakori. Az Országos Kéktúra Kőszegről kifelé végighalad a Táncsics Mihály utcán is. Itt áll az új organikus stílusú REFORMÁTUS TEMPLOM. A templom építésébe 1995-ben kezdtek bele, melyet Csete György Ybl díjas építészmérnök tervezett. Kétszintes, nyolcszög alakú, kő és hajlított faszerkezetű ún. "jurta templom" melyet 1996. augusztus 19.-én, Magyarország fennállásának 1100 éves évfordulóján szenteltek fel. Az épület belseje nyolcszögletű, kétszintes tér, melynek közepén betonból készült, stilizált életfa áll, ez egyben a födém tartópillére is.

A 394 m magas kőszegi KÁLVÁRIA-HEGYEN, a belváros szélétől kb. 35 perc hegynek fel vezető séta után érhető el (az enyhe kaptatót ma Andalgó sétánynak nevezik), a Római katolikus kőszegi Szent Kereszt felmagasztalása Kálvária-templom. Ez a templom a város meghatározó eleme, a provinciális barokk építészet talán legszebb hazai temploma. Helyén 1686-ban fából ácsolt keresztet állított a város. Az 1711-es év nem csak a Rákóczi-szabadságharc elbukását jelentette, de felütötte fejét a pestis. Leküzdését követően 1715-ben Szent Donát tiszteletére kápolnát építettek a mai kálváriahegyen, amelyet később a Fájdalmas Szűzről neveztek el. Lósy Lipót jezsuita szerzetes a régi fakeresztet kő feszülettel cserélte fel, egyidejűleg pedig a hegy lábától kiindulva 8 fakeresztet állíttatott (1726). A keresztek mindegyikén táblák függtek, rajtuk a Jézus Krisztus szenvedéstörténetét mutató festményekkel. A ma is látható kálváriatemplom építését 1729-ben kezdték meg Pállfy Miklós nádor és más főurak, tovább az Agónia Társulat adományaiból, de gyűjtöttek e nemes célra a környező helységekben is. Befejezésére 1735-ben került sor. A templom mellé, egy évvel később remetelak is épült, kertjét és az abban lévő kutat kőfallal vették körül. Lakói között volt a templom első festője, gróf Weisz Henrich. A templomhoz vezető lépcső 1775-re készült el. 1763-ban állították fel az új keresztutat, stációit Georg Schweitzer soproni mester faragta. A kő-domborműveket a kápolnához vezető út mentén állították fel. 1890-ben lebontották, hogy helyükbe a Ludwig Schöne által tervezett állomásokat állítsák. A mai kálvárián, a Ludwig Schöne által tervezett 14 Bild-Stuhlban eredetileg festmények álltak; a 20. század folyamán ezekbe gyárilag készített, öntött domborművek kerültek. Ezek az egyébiránt sok apró részletükben jó állapotban lévő, igencsak realisztikus darabok súlyosan meg vannak rongálva, letörve, sok helyen szétzúzva, annak ellenére, hogy a kis épületeket rács védi, és külön felirat figyelmeztet a hely szentségére. Sor került egy un. indító kápolna felépítésére is (1891), ebben Hanely Antal festményét helyezték el - Szent Donátot ábrázolja. Nem sokkal az állomások felállítása után, 1895-ban a stációkba öntött, gyárban készült domborművek kerültek, a feleslegessé vált régi reliefeket pedig a kápolna körítő falába, és a remetelak oldalába falazták be. Mindössze 6 maradt meg belőlük, ebből ötöt a templom bal oldali támfalába, az egyetlen táblája (ún. 'kartusa') vesztett darabot pedig a homlokzati támfalba illesztették. A bal oldali ötnél ez a 'kartus'" is megmaradt, és épségben olvasható ma is. A 6 stáció a korabeli magyarországi barokk szobrászat nagyra becsült művei közé tartozik. (kép jobbra - második megmaradt stáció: Krisztus Urunkat megostorozzák). A kálváriát 1730-tól a jezsuita szerzetesek óvták-gondozták a remete segítségével. A rend feloszlatása után a feladatot a város vette át. A barokk kálváriatemplom érdekessége a homlokzat kialakítása, amely a három torony egy vonalba történt elhelyezésével igazi látványosság. A két szélső, alacsonyabb, hengertestű torony közrefogja a magasabb középső, négyzetes formájú, hagymakupolával fedett tornyot, amely az oromzat közepén ül. A szélső tornyok közti összeköttetést a kétszintes oromzathoz voluták és a tagolt párkány közvetíti. Kiszámítottan hatásos az ablakok, vakablakok elrendezése is, utóbbiak inkább szoborfülkék, mint ahogyan azt a vasalt, egy-egy kétszárnyú templombejárat közötti fülke elhelyezése feltételezni engedi. A templomhoz széles, mellvédes lépcsősor vezet, az alsó posztamensen egy-egy rossz megtartású angyalszobor, a baloldali angyal kendővel könnyeit törölgeti. Ez az angyalmotívum megismétlődik a templomtól jobbra elhelyezkedő Fájdalmas Szűz kápolna bejáratánál. A lépcső tetején, baloldalon Szent Péter szobra, jobbra a stációból ismert szenvedéstörténet egyik mozzanata, a Veronika kendője látható szoboralakba formázva. A templom a barokk kor szokása ellenére letisztult formájú, minden díszítés nélküli, hatásosságát elhelyezése és építészeti formája adja. A főhomlokzat előtt három feszület áll. Krisztus keresztje alatt Szűz Mária és Szent János apostol színes, barokk szobra látható. A templom egyhajós, félkörívvel záródik, szentélye kétszakaszos. A tornyok mögött egy-egy félköríves apszisú, ívelt kápolna csatlakozik a négyszög alaprajzú hajóhoz. A szentély két oldalához boltozatos illetve síkfödémű terek épültek. A Kálvária-templom körül rengeteg egyéb szobor is áll. Egyik tornyát és héjazatát 1870-ben villámcsapás sújtotta. 1947-ben gyújtogatás következtében belseje kiégett, később a jáki temetőkápolna oltárát helyezték el benne. Utoljára az Országos Műemléki Felügyelőség végeztetett a templomon helyreállítást (1971). A város közvetlenül alatta fekszik, ami a Kálvária stációi mentén ereszkedve érhető el (kép balra). A kőszegi Kálvária-templomot méltán tartják a város egyik legnagyobb látványosságának; egyrészt a belváros számtalan pontjáról szembe tűnik, másrészt ha feljutunk hozzá, viszonozza ezt az érdeklődést: lenézve hasonlítatlan panorámát kínál a városról és környékéről. A Kálvária út mellett egy kis erdei ösvényen található a díszesebb rokokó stílusú Padovai Szent Antal-kápolna (1757), főleg lunettája alkalmazkodik a rokokó stílushoz.

Határoszlop - Trianoni kereszt

A Kálvária-hegy után a templom mögötti erdőn át haladva a gerincen a PINTÉR-TETŐ (502 m) következik. Északkeleti oldalában áll az 1936-ban emelt háromhalmos Trianoni kereszt, ahonnan a szomszédos Ausztriába tekinthetünk át. Az egyszerű, golyó lyuggatta betonkereszt - állítólag a rendszerváltás előtt a határőrök használták céltáblának - a burgenlandi elcsatolt területek felé néz. Mellette fatábla van elhelyezve térképpel és az elcsatolt nyugat-magyarországi települések neveivel.

100 éves bükkfák erdei útján át -, a jellegzetes sima, szürke kérgű fák, mint egy katedrális oszlopai nyúlnak az ég felé - meredek út vezet az osztrák határhoz közeli rőtfalvi árnyas völgykatlanban található Hétforráshoz, más néven a HÉTVEZÉR-FORRÁSHOZ. A Kőszegi-hegység legismertebb forrása. Ez tulajdonképpen egyetlen forrás, ami úgy van megépítve, hogy 7 kifolyón jön ki egyszerre a víz, és a kövezett vályúkon keresztül egy alsó gyűjtőmedencébe folyik. A bővizű forrást 1896-ban, a Millennium tiszteletére építették ki, a 7 kifolyónyílás sorban a honfoglaló 7 vezér nevét viseli. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm nevét kis kőtáblákon olvashatjuk. A forrás az erdő mélyén, a mai osztrák határ mellett, a régi határsávban található. A nyolcvanas években még csak külön engedéllyel és idegenvezetővel volt elérhető. A forrást és környékét 1994-ben és 2008-ban ismét felújították. Vize kitűnő ivóvíz, hőmérséklete 10 °C körüli. Ma is népszerű kirándulóhely, a kőszegi Szabó-hegyről kb. 2,5 km-es kényelmes gyalogtúrával közelíthető meg. Az Óház-tetőn egykor állt Óvár vízellátását biztosította, erre utal régi elnevezése: Várkuta, Óvárkút. Helyi hiedelem, hogy aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. A kirándulók számára a forrás közvetlen szomszédságában asztalokat, padokat állítottak, tűzrakó helyeket alakítottak ki. A közelben romokban álló egykori határőrlaktanya várja jobb sorsát.

Óház-kilátó mindkét oldala

Kocsánytalan tölgyes erdő szegélyező út mentén, melyben május tájékán gyöngyvirág nyílik, lehet elérni a következő látnivalót. A 609 m magas ÓHÁZ-TETŐ egy sziklás hegycsúcsán álló Óház-kilátón kezdődött valaha Kőszeg alapítása. A mostani kilátó egy régi vár lakótornya lehetett, első említése még 1248-ban történt, de egyes leletek szerint már a 9. században is állhatott itt erődítés. Itt épült ugyanis, valószínűleg határőrizeti céllal, a 13. században a város első kora középkori vára (ősvár), a Felsővár vagy Óvár. Később, a 14. században, az Alsóvár (Esterházy v. Jurisics vár) létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét. A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek, melyet 1917-ben egy szélvihar ledöntött. A romokat 1991 és 1995 között tárták fel és az újjáépített lakótorony legfelső szintjén a millecentenárum évében nyílt meg az új kilátó. A torony körül jól látható az erőd többi feltárt fala is.

Vöröskereszt - Stájerházak

Erdei utak fontos csomópontjában áll az IRÁNY-HEGY (661 m) és Kendig (725 m) közötti nyeregben a VÖRÖSKERESZT. A vörösre festett fakereszt a hat méretes tölgy által létrehozott kis kör közepén található, pihenőpadok társaságában. A csomópontra jellemző a hatos szám: hat út fut itt össze és hat tölgy között áll a kereszt is. Erdőben áll a STÁJERHÁZAK épületegyüttese, felé haladva útközben ősszel kék virágú fecsketárnics pompázik. Ezek a házak még az 1750-es években épültek, Mária Terézia által Stájerországból idetelepített erdészek részére. Eredetileg fazsindelyezéssel készültek, a cseréptető a felújítás során került rájuk. A haranglábat 1910-ben állította Kájszlár Károly erdőmérnök, és az erdei munkásoknak jelezte a munkaidő elejét és végét. Az egyik épületben szépen berendezett Erdészeti Múzeum is található, többek között a Kőszegi-hegység makettjével, rengeteg fotóval, erdészeti szerszámokból és mérőeszközökből létrehozott kiállítással. Érdekesség, és az egyik tárlóban meg is tekinthető az Országos Kéktúra 1938-as kiadású térképe. A Múzeum mellett az igényesen felújított épületekben Erdei Iskola is működik. A közelükben található emlékkő tábláján olvashatjuk a Kőszegi-hegységben egykor tevékenykedett jeles kutatók, erdészek nevét.

HÖRMANN - FORRÁS - Először Csarmas - kútjának nevezték, ebből eredt a Csarmas-patak is. A 18. században kapta a Hörmann-forrás nevet. Híres egyrészt arról, hogy valamennyi közül a legmagasabban fekvő forrás (713 m), másfelől névadójáról, Bethlen Gábor korának tragikus sorsú várnagyáról, Hörmann Mihályról. A nyugat-magyarországi főrendek közül gróf Batthyány Ferenc 1620 őszén Bethlen Gábor oldalára állt. Őt követte a vár úrnője, Széchyné Forgách Margit is. Kiadta a parancsot, hogy a várkert kapuján át engedjék be a felkelőket. Erről csak Hörmann várnagy tudott. 1621 tavaszán Rainbolt Collalto, császári hadvezér erős sereggel vette körül a várat és a védekezés értelmetlenné vált. Hogy a várban felhalmozott puskapor ne kerüljön a császárhű hadak kezére, Hörmann felrobbantotta a lőporkészletet és a kőszegi Felsőerdő egyik forrásánál a Csarmas-kútnál lévő barlangba menekült. A városi múzeumban ma is található egy kettős tőrkés, bőrtokján a felirat: "Ez az a tőr és kés, mellyel…miután megtalálták, megkapta árulása bérét, mert e forrás előtt elevenen megnyúzatott. A forrás pedig azóta is a Hermann nevet viseli". Eszerint ez a kettős tőrkés volt a kőszegi várnagy kegyetlen megkínzásának eszköze 1621. május 27-én. A kivégzés módja csak a legenda tárgya, de emlékét a kőszegi Várparkban 1971-ben emelt Hörmann-kő is őrzi. A forrásnak valójában két kifolyása van, vize bár iható, furcsa mellékíze van.

A Kőszegi-hegység, és egyben a Dunántúl legmagasabb pontja is a 884 m magas ÍROTTKŐ. Magyarország legmagasabb hegycsúcsai között ezzel a 37. Első említése a 14. századból származik. Akkoriban Fenyőhegyként emlegették, ami a környék jellemző jegenye fenyveseire utalt. A 17. században a Szálkő nevet viselte a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány–Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta. Az Írottkő gerincén egy jó darabon az osztrák-magyar határon fut a kényelmes turistaút. A rendszerváltás előtt itt húzódott az a széles nyiladék, ami a "senki földjét" képezte a két ország között. Aztán 1989 után ezt a sávot beerdősítették, most árnyas fiatal nyírfák között vezet az út a kilátó felé. A környék az Írottkő Natúrpark gyöngyszeme. 1891-ben állították az első Árpád-kilátó néven ismert kilátót ide. Ez egy fából készült torony volt, mely 1909-ig szolgálta az idelátogató turistákat. Leomlása után 1913-ban épült a most is látható kőtorony. A határ csak 7 évvel később "került ide". A vasfüggöny idején a kilátó épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett. Az egykor gondozott országhatárt a sarjadásból megerősödött és felnőtt nyírfaerdő jelöli már csak. A kilátóban 2 nyelvű, történelmi információs táblák mutatják be a jelenlegi határ kialakulásának történetét. Mind a magyar, mind az osztrák oldalon több nyelvű, turisztikai információs táblák is találhatóak. Érdekes a földszinten, a belépőben látható 1922-es keltezésű határkő is, ami az épület közepén áll és jelzi, hogy az osztrák-magyar határ pontosan a torony közepén húzódik végig. Ma is a kilátó bejárata a határtól 1 méterre, de már osztrák oldalon van. Tetejéről pazar a kilátás, jó időben még a Fertő-tóig és a Balatonig is ellátni. 2002. május 1-jétől a gyalogos és kerékpáros turisták számára határátlépési pontok létesültek a Kőszegi-hegységben, melyek közül az egyik ennél a kilátónál volt. Ezt április 1-jétől október 31-ig 07.00 és 20.00 óra között; november 1-jétől március 31-ig 08.00 és 16.00 óra között lehetett igénybe venni az Írottkő Natúrpark osztrák és magyar településein, a jogszabályban lehatárolt zónán belül. A schengeni övezetbe való belépéssel ennek jelentősége megszűnt. 2009-ben a megrongálódott kilátót lezárták, majd felújítást követően 2010. július 21-től ismét látogathatóvá vált. A kilátón kívül itt található az Országos Kéktúra nyugati végpontja is. Közigazgatásilag Bozsok községben fekszik, a legközelebbi magyar település Velem.